Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok

Schriffert József 1921. február 28-i indítványa, amelyben arra kérte a törvényhatósági bizottságot, hogy nyilvánítson bizalmat Egán iránt. A bizottsági tagok egyhangúan elfogadták az előterjesztést, bizalmuk alapjául a főispán minden pártpolitikai szemponton felülemelkedő, igazságos, pártatlan, fáradhatatlan munkálkodása szolgált. Kiemelték, hogy eddigi kormányzata alatt enyhültek a súrlódások, a tisztikaron belül pedig erősödött egymás véleményének a tiszteletben tartása.

176 Az 1920. október 14-én alakult Védelmi Liga Szövetsége Gyulai Osztálya Egán Imrét választotta elnökévé.

177 Alig fél évvel később, 1921. május 25-én ismertették a belügyminiszter 2876. eln. sz. leiratát, amely szerint Egánt Békés vármegyében viselt főispáni méltósága alól a kormányzó április 27-én felmentette. A törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvileg örökítette meg emlékét: nagy tudása és munkabírása jóakarattal párosulva mozdította elő a közügyeket.

178 A Békésben eltöltött néhány hónap után Egán is úgy nyilatkozott, hogy megszerette a megyét, sajnálkozott, hogy távoznia kell, még mielőtt hasznára lehetett volna a törvényhatóságnak.

179 13 évvel azután, hogy megvált főispáni székétől, rágalmazás vétsége miatt került a helyi, Békés megyei érdeklődés középpontjába. A szombathelyi ügyészség emelt vádat ellene, amiért Horváth Kálmán Vas vármegyei alispánt törvénysértéssel, elfogultsággal és egyéb súlyos vádakkal illette. A törvényszék ítélete folytán 200 pengő pénzbüntetéssel sújtották, amit három évi próbaidőre felfüggesztettek.

180 Egán Imre 1944-ben, 63 éves korában hosszas szenvedés után halt meg mint nyugalmazott főispán, nyugállományú huszárkapitány, több hadikitüntetés tulajdonosa és az Országos Földhitelintézet gazdasági szakértője.

181 176 TM). jkv. 4/1921. 177 MOLK 148.11. tét. 8275/1920, 64/1921; BMLIVB. 401.b. 1086/1920. 178

Thb. jkv. 189/1921; Belügyi Közlöny, 26. évf. 1921. máj. 22. 21. sz. 797. p. 179 BML

IV B. 401. b. 266/1921. eln. 180 A rágalmazási per hátterében egy évtizedekre visszanyúló családi háborúság állt. Egán állítása szerint Horváthék törvénytelenül elvették tőle felesége első házasságából született lányát, Vidos Máriát, akit nagykorúsítottak, mindezt csak azért, hogy a 400 000 pengő adóssággal terhelt bögötei Horváth-birtokotVídos Mária 70 000 pengőjével kimentsék a csődből. A gyermek az őt ért izgalmak hatására idegbajt kapott, kórházi kezelésre szorult. Ezek után Egán nem késlekedett pert indítani. Magyar Alföld, 3. évf. 1934. ápr. 8. 14. sz. 4. p. 181 OSZKPAT, XX. századi gyászjelentés-gyűjtemény (Bp., 1944. aug. 23.). 85