Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok

léggel Hergécz Imre helyébe. Megbízatásának határidejéül a következő restauratiót jelölték ki.

136 Az 1781. június 18-án tartott tisztépítőszéken Almássy Dániel lemondása nyomán a békési szolgabírói posztot nyerte el. Bár a csabai processusban is iudex nobiliumnak jelölték, de itt a választásból Hergécz Imre került ki győztesen. A békési járásban viselt funkciójában az 1790. április 26-i tisztújítás is megerősítette, ezúttal Paulovics Józsefet és Tomcsányi Kristófot sikerült megelőznie.

137 Egyúttal az országgyűlésen eljáró alispán feladatait is átvette mint surrogatus alispán. Ugyanez a helyzet ismétlődött meg 1792. április 24-én, amikor „Al Ispány Képit viselőnek, vagy is Surrog VIspánynak" rendelték.

138 1793 őszén Angyal József alispán halála teremtett új helyzetet. Mivel a megyében nem volt másodalispáni állás rendszeresítve, ezért annál fontosabb volt, hogy a főispáni kinevezésig is jó kezekben legyen a megye sorsa. Október 28-án Csuport találták a legalkalmasabbnak, aki az országgyűlések idején már többször bizonyított mint surrogatus alispán. Lovász 1793. november 8-án helybenhagyta a rendek döntését és modo provisorio első alispánnak substituálta Csupor Lászlót. A vármegye közönsége november 25-éri törvényes első alispánnak fogadta el Csuport, fizetést november l-jétől folyósítottak számára. Az esküt az 1793. november 29-i közgyűlés előtt tette le.

139 1794. július 7-én gróf Károlyi József szatmári főispán vármegyéje táblabírái sorába emelte Csupor Lászlót. 1796. június 3-án érdemei elismeréseként királyi tanácsossá nevezte ki az uralkodó. Az adománylevél kihirdetésére az augusztus 30-i közönséges gyűlésen került sor.

140 II. Ferenc 1796. november 6-ra országgyűlést hívott egybe, ahová a Békés megyei rendek Beliczey József főszolgabírót és Csuport küldték követnek (1796. október 20.). 1802. március 11-én újból rá esett a választás, ez alkalommal Domokos Lőrinccel indult Pozsonyba.

141 1805. szeptember 24-én szintén ő lett az első számú jelölt, ám ekkor nem vállalhatta a megbízást, mert az akkoriban elszenvedett súlyos betegségének még érezte az utóhatását. Az 1807. április 5-re meghirdetett diéta munkájába már minden gond nélkül bekapcsolódott, semmi nem gátolta működését. 1808. 136 Kgy. ir. 238/1807; kgy. jkv. 108/1775. 137 Kgy. ir. 90-158/1781,1062/1790 (jkv. fog.). 138 Kgy. ir. 238/1807; kgy. ir. 1068/1790 (jkv. fog.); kgy. jkv. 401/1792; 1792. nov. 2-án ismét átvette a megye hiteles pecsétjét az alispántól, azzal törvényesen élhetett, amíg a grémium tagjaiból álló deputatio Pesten járt el a gonosztevők megzabolázása ügyében. Kgy. jkv. 1209/ 1792. 139 Kgy. ir. 946/1793,953/1793,1030/1793 (jkv. fog.). 140 Kgy. jkv. 662/1796; A helytartótanács 11415. sz. (1798. máj. 14.) tudatta a királyi tanácsosi kinevezést. Kgy. jkv. 614/1798; SZML

IV A. 501. a. 938/1794 141 Kgy. jkv. 760/1796, 1251/1802; kgy. ir. 117-118/1802 (jkv. fog.); Karácsonyi, 1. köt., 1896.474. p. 78