Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
1786. január 3-án tette le az esküt. Az 1790. évi országgyűlés munkájába mint a horvát-szalvón rendek követe kapcsolódott be. 1792. június 6-án I. Ferenc magyar királlyá történt megkoronázásakor- aranysarkantyús vitézzé ütötte. 1794. június 20-tól Bécsben a magyar királyi udvari kancellária referendáriusaként működöttj itt kiváló hivatali teljesítményével és különleges képességeivel tűnt ki. 1805-ben hadügyi biztos lett, és a halicsi táborba rendelték. 1806-ban került az államtanácshoz, még ebben az évben kinevezték valóságos status és conferentialis tanácsosnak. Ebben a minőségben kísérte el az uralkodót az 1807es, 181 l-es országgyűlésre, az 1809., 1813., 1814. évi hadjáratokba is vele tartott. I. Ferenc Erdélybe (1817) és a pesti táborba (1820) is Bedekovich kíséretében utazott. 56 Szolgálatai, érdemei elismeréseként 1808-ban a Szent Istvánrend kiskeresztese lett, 1814-től a középkeresztet viselhette. 1808. szeptember 3-án Kőrös megye adminisztrátorává nevezték ki, néhány hónap múlva (1809. február 3.) - ezen méltóság megtartása mellett - Békés vármegye főispáni székét is megkapta. 57 I. Ferenc a „szoros környülállásokra", az országot sújtó háborús terhekre való tekintettel arra kérte a megye közönségét, hogy a beiktatások egyébként megszokott pompájától tekintsen el. Az uralkodói döntést Bedekovich is magáévá tette, és a külsőségek mellőzésével kívánta hivatalát átvenni, ám az alispán szükségesnek ítélte a tartozó tisztelet kimutatását. Az 1810. május 28-i installatión a rendeket is az a cél vezérelte, hogy minél emlékezetesebbé tegyék ezt a napot újdonsült főispánjuk számára. 58 Bedekovich aktívan belefolyt az állami ügyek vitelébe, a király közvetlen szolgálatát tekintette fő feladatának, aminek szükségszerűen Békés megye látta a kárát. 13 éves főispánsága alatt nem látogatott el vármegyéjébe, ebből kifolyólag restauratióra sem kerített sort, ehelyett kinevezés útján töltötte be a megyei hivatalokat. Elfoglaltságára hivatkozott 1819. szeptember 24-én Bécsből kelt levelében is, mikor is a rendek kérésére válaszolva előadta, hogy „személye az ország dolgaiban a' Felséges Udvarhoz oly annyira le kötelezve lévénn hogy a' Rendeknek azon kívánását, hogy a' Tiszt viselő Kar épitö Széken meg újitasson, az idén nem tellyesitheti ugyan, azomban gondoskodni fog alkalmatos módról, hogy a' Rendek ezen kívánásokat meg ujitani ne kéntelenitessenek". 59 Békés megye éléről az 1825. március 19-i királyi elhatározással távozott, 56 mrzbach, l.Teil, 1856. 220. p.; kgy. jkv. 436 V 2 /1810; MOL C 97 Series alphabetica individuorum consiliij A rendjelek, s. a. 431. p.; Lammbach Elek piarista tanár 1807-ben latin és magyar nyelvű verses köszöntővel tisztelgett az újdonsült tanácsos előtt. Ode, [1807.] 1-4. p.; Lantos ének, [1807.] 1-5. p. 57 Névjegyzéke az 1764. évtől, 1914.40. p.; vö.Wírzbach, l.Teil, 1856.220. p. } ahol az áll, hogy a középkeresztet 1822-ben nyerte el.; MOL C 97 Series alphabetica individuorum consilii. 58 Kgy. jkv. 24/1809,436/1810,436 V 2 /1810. 59 Kgy. jkv. 1362/1819; Haan, 1867. 278. p.; Karácsonyi, 1. köt., 1896. 359. p. 63
