Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Pillanatképek a Békés vármegyei hivatali elit sorsfordító napjaiból - „Méltóztassék [...] arcképét lefestetni s nekünk megküldeni..."
tette a család által kívánt változtatásokat. Végleges helye a vármegyei kisebb tanácskozási terem lett. A festőművésznek 250 forintot fizettek ki, a képkeret amely méretében, minőségében éppen olyan volt, mint gróf Károlyi György portréjáé - 50 forintba került. 125 Sokat köszönhetett Békés vármegye a tragikus hirtelenséggel elhunyt Terényi II. Lajosnak is. Nem véletlenül született az az egyhangú törvényhatósági bizottsági határozat, amely a Stettka Gyula festette arckép leleplezését az 1899. február 27-i rendes közgyűlésre tűzte ki. Döntöttek arról is 3 hogy Bodoky Zoltán főjegyző emlékbeszédét jegyzőkönyvbe iktatják, sőt ki is nyomtatják. 126 Hasonló külsőségek közt helyezték el 1903. december 29-én a vármegye tanácstermében a Beliczey Istvánról készített \eres Gusztáv-féle portrét. A főispán nemesen boltozott homloka, átható tekintete, szikár, elegáns alkata tekintélyt parancsolt. 127 1908-ban 400-500 korona költséget szavazott meg a törvényhatósági bizottság Reiszig Ede képének megfestésére, amely előzetes elképzeléseik szerint a megyei kistermet díszítette volna. 128 Jóllehet a vármegyének már 1917-ben szándékában állt Ambrus Sándor és Fábry Sándor képmásának az elkészíttetése, ám a háború, a forradalmi időszak és a pénz devalválódása mind-mind a nemes gesztus ellenében hatott. Csak 1931-ben sikerült az előző évi maradvány terhére 2600 pengőt megszavazni erre a célra. Viszont a kérdéses összeg már nemcsak Ambrus és Fábry, hanem Daimel Sándor nyugalmazott alispán portréjának a költségeit is fedezte. Mindhármójuk arcképét 1932. szeptember 29én ünnepélyes légkörben leplezték le. Az esemény fényét emelte, hogy az alkotók, Vidovszky Béla, Wigner József és Mihálovits Miklós festőművészek is megjelentek. 129 A festményeken kívül fotók is megörökítették a megye vezetőinek vonásait. 1895-ben Tallián Béla újévi ajándékként lepte meg a járási főszolgabírákat és Gyula város polgármesterét arcképével. 130 1925-ben a vármegye községei kezdeményezésére valóságos mozgalom indult annak érdekében, hogy minden település rendelje meg Daimel Sándor alispán megnagyobbított fényképét. Elképzeléseik szerint a fotók a közgyűlési termek díszére válhattak volna. 131 125 BML IV B. 407. b. Vm 781/1894; Békés, 13. évf. 1894. máj. 20. 20. sz. 1-6. p., szept. 19. Rendkívüli szám, 1-5. p. 126 Emlékbeszéd, 1899. 3. p. Terényi legalább ilyen fontos volt Gyula számára. A város Uferbach Jenővel festette le egykori országgyűlési képviselője arcképét, amelyet 1900. március 26-án ünnepélyes keretek közt lepleztek le. BML IV B. 401. b. 318/1900; Békés, 31. évf. 1899. febr. 26. 9. sz. 1. p., márc. 5. 10. sz. 2. p.; Merényi-Metzger, 2000. 115. p. 127 Fábry, 1904. 3. p.; Merényi-Metzger, 2000.115. p. I28 Thb.jkv. 600/1908. ,29 Thb. jkv. 35/1931,144/1932; Békés, 64. évf. 1932. szept. 28.76. sz. 1. p., okt. 1. 77.sz. l.p. 130 BML IV B. 407. a. 27/1895 131 Békés, 57. évf. 1925. júl. 4. 52. sz. 3. p. 48
