Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Pillanatképek a Békés vármegyei hivatali elit sorsfordító napjaiból - A legkorábbi installatiók
^dovich Mihály táblabírák részvételével - várta a főispánt, majd Gyulához közel, a Bárdos hídján túl a megyei lovas sereg tisztelgett előtte. Innen trombitaszó mellett vonultak a vármegyei curialis házhoz. A királyi biztos, Kondé Miklós fogadására rendelt küldöttség két lovassal a remeteházi vámháztól kisérte a váradi püspököt kijelölt szálláshelyére, a várba. A Csaba és Elek felől érkező meghívott mágnásokat, a szomszédos vármegyék-Arad, Bihar, Csongrád, Csanád, Temes, Heves és a Jász-Kun districtus - deputatusait Krizsanóczy István jegyző Kánya Péter bíróval a Bárdos hídnál álló Willner János-féle házban várta. Gergely Ferenc esküdt és egy vármegyei cancellista az Oláhvároson a Sarkadon túlról érkezőket fogadta. A zavartalan lebonyolítás érdekében már jó előre beosztást készítettek a vendégek elhelyezéséről. Táblázatba foglalták a vendéglátó gyulaiak és a házukba beszállásolt uraságok nevét; a rendelkezésre bocsátott szobák, valamint az istállóba beállítható lovak számát is feltüntették. A megérkezés napján Krizsanóczy és Gergely szolgált felvilágosítással a szálláshelyekről, az útbaigazítást 10-10 lovasra bízták. A nem forsponttal, hanem saját lovon utazók lóporcióját Kállay Mihály commissarius utalta ki. Az abrak kiosztásánál egy írástudó esküdt működött közre, aki a városházánál elegendő számban felsorakoztatott szekeret vehetett igénybe. A balesetek elkerülése végett fegyvert, tarackot senki nem vihetett be a városba, azokat a magyargyulai kápolnánál kellett letenni. Az installatio alkalmával ellenben az egykori református egyházhoz szállították a fegyvernemül, ahol a muzsikaszó mellett elköltött ebédig maradtak. A vendégek cselédeinek étkeztetése is pontos menetrend szerint zajlott, március 10-én a legtöbben tizenegy órakor ültek asztalhoz. Az eledel előteremtéséről - 200 forint erejéig - Placsintár György gondoskodott. Kondé Miklós a beiktatás napján a gyulai uradalom lovasainak kíséretében, a nemesi lovas sereg felvezetése mellett lóháton érkezett a templomba \eni Sanctéra. A deputatus urak - hasonló módon - a curialis háztól szegődtek a püspök nyomába. A rendezőséget nem érhette váratlanul az a lehetőség sem, ha a meghívottak gyalogosan kívántak útra kelni. Ebben az esetben a vármegyei katonák és hajdúk párosan vezették a díszes menetet, a sort a szolgaszemélyzet zárta. A templomkapunál felsorakozott cselédek gondosan ügyeltek arra, hogy a vendégek megérkezése előtt a tolongó sokaság be ne tóduljon oda. A szentmise alatt a templomi muzsikusoknak a báró Melas-hadsereg zenekara volt segítségére. A zenészek számára a vármegyeházán külön termet tartottak fenn, hogy a beiktatás végén felhangzó vivát-fááltást minél ércesebben zengő trombitaszó erősítse. Az ajtó előtt strázsáló fegyveres katona a hangászokon kívül senkit sem engedett be, nehogy bárki is kárt tehessen a hangszerekben. Az előkelő dámák is részesei lehettek a rangos eseménynek, hiszen a főispáni lakosztály nyitott ajtajai bepillantást engedtek a kíváncsiskodó tekintetnek. A biztonság kedvéért őr tartotta szemmel a bejáratot, hiszen „minden Dib dáb tselédek" mégse bonthatták meg a rendet. 1802. március 10-e minden bizonnyal emlékezetes, üde 26