Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
gyűlésén bemutatta nemesi bizonyságán és a kebelbéli nemesek sorába való felvételét kérte. Nyitra vármegye 1844. március. 23-i testimonialisa alapján október 4-én Békésben is valóságos nemesnek ismerték el. 667 Terényi (Stummer) Lajos Stummer Ferenc (1799-1848) - Hont vármegyei főszolgabíró, 1840-től gr. Pálffy Ferenc bajmóci uradalmának jószágigazgatója - és Szmrecsányi Arzénia (1802-1881) másodszülött fia volt. Bátyjából, Arnoldból (1823-1886) - aki az Ipolyi nevet vette fel - nagyváradi püspök lett, papi hivatása mellett komoly tudományos tevékenységet is kifejtett. Öccsei közül György (*1831) ügyvédi pályára lépett, Gyula (1833-1866) a katonai szolgálatot választotta. A Stummer fivéreknek két lánytestvérük volt: Auguszta (*1829) és Mária (1840-1905). 668 Terényi Lajos házi neveltetése után Korponán, Selmecbányán a piaristáknál járta a gimnáziumot, a bölcsészetet Pesten, Nagyszombaton végezte. A jogot Pozsonyban hallgatta, majd az előírt törvényes gyakorlat után 1843 tavaszán ügyvédi oklevelet szerzett, amit 1844-ben hirdettek ki Békés vármegyében. 669 Gr. Károlyi György főispán 1844. július 14-én Békés vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki, a hitet az október 1-jei közgyűlésen tette le. Tisztségében az 1846. július 28-án sorra került restauratio is megerősítette, ugyanakkor már másnap, július 29-én lemondott hivataláról. A szabadságharcban mint lovas nemzetőr tiszt vett részt, a Magyargyula város által kiállított nemzetőrség második századának a kapitánya volt. Elsősorban a Becskerek környéki harcokba vonták be, részt vett a neusinai ütközetben. 1848 októberében Aradra, innen Erdélybe vonult. Aradon egyik szemére megsebesült, majd az év végén hazatért Gyulára. Katonai szerepvállalásán túl az 1848. július 2-ára meghirdetett országgyűlésre Gyula város képviselőnek jelölte. Terényi azonban alulmaradt a másik indulóval, Bessenyei Károllyal szemben. 1849. január 2-án Jugovics József lemondása folytán orosházi szolgabíróvá választották meg. 670 1849. március 10től felvállalta az önkéntes haditudósítói szolgálatot, a június 11-i tisztújításon pedig a másodalispáni méltóságot töltötték be vele, ami júliusban kormánybiztosi teendőkkel egészült ki. Az első alispán (Szeghalom, 1849. július 6.) a Békés név nem fordult elő az 1849. nov. 27-i rendelet értelmében érvénytelennek nyilvánított magyar névváltoztatások jegyzékében, de az állítólag kiadott felsőbb engedélyt sem találták. BML IV B. 152. b. 5471/1852] BML IV B. 253. b. 784/1861. 667 Kgy. jkv. 1399/1844, 2022/1844. 668 Stummer Lajos öccse, Gyula Békés megyéből választott feleséget: Beliczey József lányát, Izabellát - Lajos hitvesének, Máriának a húgát - vette el. Húga, Stummer Mária 1863-ban Keller Imre gyulai ügyvéddel kötött házasságot, így ő is Békésben talált otthonra. Magyar nemzetségi zsebkönyv, 1905. 292-293. p. 669 Zsilinszky, 1887. 8. p.; Békés, 5. évf. 1886. nov. 14. 46. sz. 1-2. p. 670 Kgy. jkv. 980/1844, 1782/1844, 1717/1846, 1721/1846; BML IV A. 4. a. 499/1844; Zsilinszky, 1887.10-13. p.; Oláh, 1. köt., 1889.186., 483., 489-194. p.; Uő., 2. köt., 1892. 57. p. 200
