Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Pillanatképek a Békés vármegyei hivatali elit sorsfordító napjaiból - Békés vármegye újjászervezése, a restauratiók sora

a főispánnal való kapcsolattartás elé, az alispánt, jegyzőt, szolgabírót pedig megfosztotta hivatalától. További nehézséget okozott a gyulai rácok meg-megújuló támadása, garázdálkodása. A megyebeliek végső elkeseredésükben II. Rákóczi Ferenctől kértek segítséget, aki 1707. május 17-én \&y Ádámot Békés vármegye főispánjává nevezte ki. Lindner halálával (|1713. április 22.) a helyzet tisztázódni látszott, hiszen az udvari kamara az önálló gyulai tiszttartóság megszüntetése mellett döntött, és azt az aradihoz csatolta. Gyulára helyettes tiszttartó címmel Pelsőczy Bálintot nevezték ki kincstári ispánnak. Igazi reményre adott okot III. Károly koronázási esküje (1712. május 22.), amely ígéretet tartalmazott arra is, hogy a visszahódított területeket egyesítik az országgal. Július 11-én külön kötelezte magát minderre az uralkodó Arad, Békés, Csongrád, Csanád vármegye vonatkozásában, végül az 1715:92 te. állította helyre Békés megyét. 1715. július 23-án sor kerülhetett a tisztújítóalakuló közgyűlésre, ahonnan azonban Löwenburg újfent távol tartotta magát, személyét Komáromi Csipkés György, bihari alispán képviselte. Az esemény fényét emelte, hogy az aradi várparancsnok, a szegedi kincstári jószágigazgató is kiküldöttel jelent meg, eljött Pelsőczy és több Bihar megyei nemes. Mivel a helybeliek között tanult, nemes ember nem akadt, a tisztikart idegenekből kellett megalakítani. így lett Komáromi György - a gyűlést vezető fia - alispán, Zsemberi Sámuel jegyző, Bölcskei Molnár Miklós szolgabíró és pénztárnok, Nadányi Miklós és Dobozi Kis Ferenc esküdt, Tolnai István pedig ügyész.

45 Ez a tény a későbbiekre is messzemenő hatással volt, legelőször is vallási téren. 1736-ban a helytartótanács az iránt tudakozódott, miért van olyan nagy számú protestáns község Békésben. A rendek azzal a magyarázattal szolgáltak, hogy a megye visszaállításakor a tisztviselői kar csupa protestánsból állt, akik megengedték a felekezetükhöz tartozók letelepedését. Az akkori helyzetre vonatkozóan megnyugtatásul közölték, hogy a hivatalok betöltői már kivétel nélkül római katolikus vallásúak.

46 A tisztviselők lakhatásának ügye újabb szempontot vetett fel. Mivel idegenek voltak - azaz megyebeli házzal vagy jószággal nem bírtak, anyagi tehetségük pedig nem tette lehetővé, hogy a hivatalviselés bizonytalan idejére saját lakásról gondoskodjanak -, kezdettől fogva bevett szokásként élt, hogy kvártélyt vagy kvártélypénzt kaptak, amit a helytartótanács el is fogadott.

47 Löwenburg később sem kereste a közvetlen kapcsolatot a megyével, a kormányzatot teljes egészében az alispánra és a nyolcfős tisztikarra bízta. Személyük változatlanul a szomszéd vármegyei hivatali elitből került ki, ám „ezek új hivatásukban ismeretlen és nehéz viszonyok között még akkor sem boldogulhattak volna, ha több jóakarat lakik vala bennük, mint a mennyit hivatalos ha45 Ua. 314-321. p.; Szabó, 1990. 93-94. p. 46 [Haan]

3 1886. 132-133. p. 47 Kgy. jkv. 275/1799. 19