Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
gyonelkobzásra és halálra ítélték - a vagyon zárgondnokává Kalmár Mihályt nevezték ki -, de végül a pesti császári és királyi főtörvényszék határozata értelmében (Pest, 1850. szeptember 11.) kegyelemben részesült. A Szombathelyivagyont Geringer Károly 1850. augusztus 29-i rendelete oldotta fel a zár alól. A kiszabott ötéves büntetést azonban nem kerülhette el, ezt az időt Bécsújhelyen, várfogságban töltötte. Szabadulását követően csendesen, visszavonultan élt Békésen, gazdálkodással foglalkozott. Röviddel halála előtt - 1862 áprilisában - Pestre költözött, de 1862. november 7-én fiánál, Békésen hunyt el. 630 Hivatali téren és magánemberként is dicséretre méltó tevékenységet fejtett ki. 1834-ben mint táblabíró gróf Blankenstein Henrik árváinak gyámjaként és gróf Blankenstein Keresztély törvényes meghatalmazottjaként járt el. Nemeslelkűségről tett tanúbizonyságot 1837-ben is, amikor a Magyargyula város úriszéke előtt folyó perében lemondott a neki járó 213 forint 36 krajcár ügyvédi honoráriumról. Úgy nyilatkozott, hogy nem a haszonlesés a célja, hanem a szegény nép sorsának előmozdítása. Számára az volt a legnagyobb jutalom, hogy nyolc község bizalmát élvezhette. 631 Szűcs Sámuel 1849 augusztusában Jósa Péter nagyváradi kerületi főbiztos Békés vármegye helyettes királyi biztosává nevezte ki Szűcs Sámuel kincstári ügyvédet. A poszt betöltését gróf Zichy Ferenc országos főbiztos hagyta jóvá. A királyi biztos legfőbb feladata a megyei tisztikar újjáalakítása volt. Az 1849. szeptember l-jén Bihar és Szabolcs vármegye ideiglenes főbiztosává kinevezett Jósa Péter utasítására Szűcs az elkövetkezőkben Gyulai Gaál Ede szegedi kerületi főbiztos rendeleteit követte. Az első fennmaradt, Szűcshöz mint királyi biztoshoz címzett levél 1849. augusztus 26-án kelt, az iroda még ezen a napon iktatta is az iratot. Szűcs Sámuel röviddel ezután önként lemondott királyi biztosi hivataláról. Elhatározását és a felmentés tényét Gyulai Gaál Ede kerületi főispán 1849. szeptember 7630 Szombathelyi a Békés vármegye királyi biztosához intézett beadványában (Gyula, 1849. okt. 15.) hiába próbálta tisztázni magát „az elenyészett magyar kormánytól" elfogadott megbízatásai alól. Mentségéül hozta fel az alispáni méltóságáról való háromszori lemondását, Kossuth Lajos általi megrovását, amikor a Békés megyei önkéntesek hazaküldését szorgalmazta. Szombathelyi fontosnak tartotta rámutatni arra is, hogy 1849 januárjában a szabadcsapatok elrendeléséről meghozott határozatban ő maga nem vett részt. BML IV B. 151. 512/1849 (ir.), 512/1849, 689/ 1849, 661/1849 (jkv.), 783/1849,1167/1849,107/1850, 576/1850, 846/1850, 877V 2 /1850 (mutatókönyv); Bálint, 1974.48. p.; BML IV B. 152. b. 595/1850; BML IV B. 152. a. 146/1853; BML IV B. 152. b. 880/1850; BML IV B. 251. b. 2166/1862; MOLX 5274. Békés, r. kat. hal. akv. 60/ 1862; Olvasókönyv, 1998. 244. p.; MOL D 289. 28/1849, sz. n./1849. nov. 3. 631 Kgy. jkv. 830/1834; BMLV A. 121. b. 1083/1837. 191
