Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok

szerült, hogy az amúgy sem jelentős vagyon értékesebb részét eladja, és azt az adósságok törlesztésére fordítsa. 504 Nóvák Antal amellett, hogy a társadalmi életnek is aktív részese volt ­mint az 1841-ben alakult gyulai kaszinó elnöke -, irodalmi téren is működött. Tagja lett annak a javaslattevő bizottságnak, amely Békés vármegye kebelében 1831-ben azzal a céllal alakult, hogy a magyar nyelvet terjessze és divatosabbá tegye. írásai a Törvényhatósági Tudósítások hasábjain is feltűntek, Nóvák volt a Kossuth-féle vállalkozás egyik Békés megyei levelezője. A gróf Károlyi György installatiójakor mondott ünnepi beszéde pedig nyomtatásban is megjelent. 505 Omaszta Zsigmond CJ, 1801. április 10., Békéscsaba - fi 867. április 11., Békéscsaba 506 ) Rozváci Omaszta Miklós 1599. április l-jén nyert nemességet II. Rudolf­tól maga és hozzátartozói számára. A címeres levelet 1602-ben Trencsén vár­megyében hirdették ki. A család katolikus és evangélikus ágra szakadt, az előbbi Omaszta Andrástól, az utóbbi a nemességnyerő Omaszta Miklóstól eredt. Egyes családtagok a XVIII. századtól kirajzottak Txencsénből, és Iiptó, Nógrád vár­megyében telepedtek meg. Omaszta Mihály fiaival, Ferenccel, Jánossal és Ádám­mal hasonlóképpen elhagyta Trencsén megyei birtokát, Rozvácot, és a nyitrai Csejtére települt át. Kapcsolatuk a későbbiekben sem szakadt meg a szomszé­dos vármegyével, hiszen Mihály fiai két ízben is bizonyságlevelet (Trencsén, 1755. január 21. és 1796. július 4.) kaptak kétségtelen nemesei származásuk tisztviselőivel. Személyes sérelmeit, üldöztetését említve egyenesen rágalmazónak bélyegezte az alispánt, akitől sok esetben kellett hátrányos megkülönböztetést elszenvednie. A megye a történ­tek ellenére is kitartott Novak mellett, ezért az ellentmondás tisztázása gr. Károlyi Györgyre mint királyi biztosra várt, aki 1845 júliusában zárhatta le az ügyet, miután Vidovich elállt a vádaktól. Ezt azonban a meghurcolt alispán már nem élhette meg. Betegsége nem volt előzmény nélküli: már 1837 júniusában állandó panaszai voltak, ezért orvosai tanácsára júl. 12-én Budára utazott, hogy a Császár fürdőben kúrálja magát. Aug. 24-én tért vissza Gyulára, az alispáni hivatal vezetését már másnap átvette. Fél év elteltével - 1838. márc. 9. és ápr. 9. között - újból úrrá lett rajta a kór. BMLIYA. 4. a. 63/1843, sz. n./1837, sz. n. /1838; kgy. ir. 1587/1843; Zsilinszky, 1884.138-141. p.;Völgyesi, 2000. 225-226. p. 504 Eckstein Alojzia két árvájával sógoránál talált menedéket, de Rosthy Albert (fi 847) halálával más megoldás után kellett néznie. Károlyi György főispán közbenjárásával gr. Apponyi György főkancellárnál próbált királyi kegyelmet kieszközölni, aki 400 forint összegű kegydíjat javasolt. MOL P 414. Békés megyei főispáni ir. 40/1847; BML IV A. 4. c. 1056/1847; Volgyesi, 2000. 227-228. p. 505 Scherer, 1. köt., 1938. 464. p.; Békésvármegye a magyarnyelv érdekében, 1887. 118— 119. p.; Békés mtgye' örömünnepe, 1842.1-4., 13-16., 54-67. p.; Szinnyei, 9. köt., 1903. 1097­1098. col.; Kossuth Lajos összes munkái, 1966.1134. p. 506 1867. ápr. 12-én a békéscsabai sírkertben temették el. RKP, Békéscsaba, ker. akv. 1801. ápr. 10.; uo., hal. akv. 69/1867. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom