Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
kormányzat képviselőjeként részt vett a stockholmi és krisztiániai orientalista kongresszuson. Ez alkalomból a svéd királytól elnyerte a Wisa-rend lovagkeresztjét. 409 Krcsmarik János többszöri európai és keleti tanulmányút után 1890-től vármegyei szolgálatot vállalt. Ebben az évben Békés megye szarvasi járása helyettes főszolgabírájává nevezték ki, a hitet 1890. november 27-én az alispán előtt Szarvason tette le. 1897-ben mint az ezredéves országos kiállítás helyi bizottságának elnöke a kereskedelemügyi miniszter útján legfelsőbb elismerésben részesült. 1899-ben az aradi Kereskedelmi- és Iparkamara levelező tagjai sorába nevezte ki. Az 1901. évi általános választásokon Szarvas város szabadelvű programmal országgyűlési képviselőjévé választotta, ezért főszolgabírói posztjától megvált. A törvényhatósági bizottság szeptember 6-án fogadta el lemondását. Egy cikluson át volt képviselő, 1905-ben már nem jutott mandátumhoz. Ezt követően mint egyetemi magántanár a budapesti egyetem bölcsészettudományi fakultásán tanított. 410 Az uralkodó 1905. november 25-én Békés vármegye főispánjává nevezte ki. Krcsmarik 1905. december 2-án tudatta az alispánnal a kinevezés tényét. A törvényhatósági bizottság egy úgynevezett alkotmányvédő bizottságot állított fel, amely december 4-i ülésén grófVíenckheim Dénes és 40 társa előterjesztésére rendkívüli közgyűlés összehívását sürgette. A törvényhatósági bizottság december 14-én ült össze, és már elöljáróban leszögezte, hogy a nemzet bizalmát nem élvező kormány által eszközölt főispáni kinevezést törvénytelennek tartja. Kimondták, hogy az esküt nem veszik ki Krcsmariktól, és a vármegye tulajdonát képező főispáni lakást és hivatali helyiségeket sem bocsátják rendelkezésére. Hazafíatlannak, a nemzeti ellenállás elárulójának bélyegezték, legnagyobb fokú bizalmatlanságot fejeztek ki irányába, se hivatalosan, se társadalmilag nem kívántak érintkezni vele. Törvénysértőnek minősítették, hogy a főispán saját maga intézkedett a beiktató közgyűlés kitűzésekor - annak időpontjául december 30-át jelölve meg. 411 A beiktatás csak csendőri és katonai karhatalom biztosítása mellett mehetett végbe, azon csupán tíz megyebizottsági tag jelent meg. A törvényhatósági bizottság megbotránkozását fejezte ki társai hazafiatlan magatartása felett, amiatt, hogy jelenlétükkel lehetővé tették a főispáni eskü 409 Békés, 37. évf. 1905. dec. 3. 51. sz. 1-2. p.; Révai nagy lexikona, 12. köt., 274. p.; Ferenc József 1891. márc. 29-i elhatározásával engedélyezte Krcsmarik számára a svéd kitüntetés elfogadását és viselését. BML IV B. 407. b. IV41/1891. 410 BML IV B. 407. a. 607/1890; BML IV B. 418. 2558/1897, 7948/1899 (iktatókönyvi bejegyzések); thb. jkv. 410/1901; Békés, 37. évf. 1905. dec. 3.51. sz. 1-2. p.;Virágh, 1971. 537. p. 411 MOLK 148.11. tét. 7865/1905; BML IV B. 407. b. 9671/1905 (MMI);thb. jkv. 823/ 1905, 843/1905; Belügyi Közlöny, 10. évf. 1905. dec. 3. 50. sz. 408. p.; A sajtó is ellenségesen viszonyult Krcsmarikhoz. Elutasító, negatív hangot ütöttek meg vele szemben: kétes egzisztenciának, volt járási tisztviselőnek, megyefőnöknek, ütött-kopott, letört alaknak titulálták. Virágh, 1972.329. p. 137
