Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
A törvényhatósági bizottság 1926. november 11-én -Apor Vilmos indítványára - bizalmát és ragaszkodását fejezte ki Kovacsics irányába. Berthóty Károly országgyűlési képviselő, kormányfőtanácsos és 120 társa kezdeményezésére az 1929. május 28-i rendes közgyűlésen ötévi szolgálata alkalmából köszöntötték a főispánt. A kormányzó azonban 1929. október 29-én felmentette állásából, és utódául báró Feilitzsch Bertholdot nevezte ki. Kovacsics távozását búcsúlevélben (Budapest, 1929. október 31.) tudatta a törvényhatósági bizottsággal. 402 Röviddel ezután, 1929. november 26-án nyugdíjazását kérte, amit a belügyminiszter november végével jóvá is hagyott 22 év 9 hónap 10 nap szolgálati idejének a beszámításával. Ideiglenes nyugdíjat 1929. december 1-től folyósítottak számára. 403 Főispáni működése idején aktívan bekapcsolódott a helyi közéletbe is. 1925. június 17-én Kondoros község képviselő-testülete részéről érte megtiszteltetés: a közügyek terén szerzett érdemei elismeréseként díszpolgárukká választották. Kovacsics volt az 1924-ben alakult Gyulai Közművelődési Egyesület díszelnöke. A Szarvasi Iparos Ifjak Önképzőköre 1925-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A Gyulai Önkéntes Mentő Egyesület ugyanebben az évben védnökévé tette. 1929-ben a Békés megyei Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat a Társadalmi Egyesület Szövetsége országos választmányába delegálta. 404 Erdemei elismeréseként több magas kitüntetésben is részesült. Az ural402 Apor indítványának hátterében a belügyminiszter személyében beállt változás húzódott meg. A személycserét követően ugyanis Kovacsics felajánlotta lemondását főispáni posztjáról, amit úgy tűnt, hogy el is fogadnak. BML IV B. 407. b. 23695/1926,10681/1924; BML IV B. 401. b. 1066/1929; thb. jkv. 216/1929; BHL, 32. évf. 1929. nov. 2. 46. sz. 1. p.; Békés, 61. évf. 1929. nov. 9. 89. sz. 1-2. p. 403 Bár 1929 szeptemberében maga József főherceg járt közben Kovacsics visszatartásáért, Bethlen mégsem járult hozzá: „távozását eladósodott volta és különösképpen egy bírói ítélet, mely reánézve kedvezőtlen volt, tette elkerülhetetlenné". Takács, 2000. 1049., 1076. p.; Mint tényleges belügyminisztériumi szolgálattételre berendelt nyugalmazott főispánnak - illetménykiegészítő átalányát 1922. ápr. 1-től folyósították -, és Békés vármegye főispánjának a megállapított szolgálati ideje - 1922. ápr. 1-től 1929 nov. végéig - 7 év 8 hónap volt. Az összes hivatali idő így 19 év 11 hónap 10 nap lett, kedvezményesen számítva: 22 év 9 hónap 10 nap. Kovacsics nyugdíjazását megrendült egészségi állapota és csökkent munkaképessége alapján kérte. Az Országos Közegészségügyi Tanács orvosi szakvéleménye szerint kórképe, betegsége összefügghet ugyan szolgálat közben - ti. az 1925. évi árvíz mentési munkálatai során - elszenvedett ártalmakkal, de az azóta eltelt hosszú idő után ez teljes bizonyossággal nem állapítható meg. Emiatt a belügyminiszter nem járult hozzá kedvezményes nyugdíjazásához. MOL K 148. 11. tét. 6098/1938. 404 Meg sem közelíti a teljességet az itt felsorolt szervezetek sora. Kovacsicsnak az alispánhoz intézett leveléből (Bp., 1929. nov. 9.) kitűnik, hogy Békés vármegye egész területén társadalmi, kulturális stb. egyesületek nagy számban tisztelték meg valamely díszes pozícióval. Az alispán közigazgatási úton értesítette az érintett intézményeket, hogy a távozó Kovacsics viselt tisztségeitől - főispáni állásáról történt lemondása miatt - megválik. BML IV B. 401. b. 320/1925,862/1925, 152/1929; BML IV B. 407. b. 10681/1924; Oroszlány, 1929. 72. p.; BMLV B. 321. a. 59/1925. 135
