Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
ses magánvállalkozók haszonlesésével szemben házi kezelésben kellene az élelmezésügyet koncentrálni. Javaslatait 1716-ban Harruckern személyes irányítása alatt be is vezették. Az új szisztéma olyan eredményesnek bizonyulj hogy több mint kétmillió forintos megtakarítást eredményezett. Természetesen az illő jutalmazás sem maradt el, és 1718. február l-jén érdemei fejében a császár római birodalmi ősi lovagi rangra emelte Harruckern János Györgyöt és mindkét nembeli leszármazottait. Ezenfelül kincstári haszon címén 1719-ben még anyagi jutalmazást, magyar földbirtokot is kért. Igényt formált a szegedi kamarai igazgatóság kezelésében lévő Békés, Csongrád, Zaránd vármegyei elhanyagolt, kietlen területre vagy az ezzel egyenértékű budai melegvízi malomra és szőlőskertre. A kamara 24 000 forint renumeratiót állapított meg Harruckern számára, aki 1720. október 25-én kapta meg az uralkodótól zálog gyanánt (inscriptionaliter) a 37 000 forint értékű, három vármegyére kiterjedő birtoktestet. Kikötötték, hogy a 13 000 forintnyi különbözetet térítse meg. Ennek a kötelezettségének Harruckern 1723. augusztus 7-én a pozsonyi kamarai pénztárnál tett eleget. 264 Nem volt hiábavaló az az anyagi áldozat, amit az értéktelen pusztaság megszerzésére fordított, hiszen körültekintő telepítéspolitikájának köszönhetően rövid időn belül egy jelentős értékű birtok tulajdonosává vált. A köznép szeretetét, közmegbecsülését is kivívta, a népszáj egyszerűen „Herók"-ként emlegette földesurát. 1722. március 28-án magyar indigenatust nyert, amit az 1723:129 törvény cikkelyezett be. A magyar bárói méltóságban 1729. február 10-én János György mellett férfi- és leányági utódai, valamint felesége, \forstern Anna Mária részesült. 265 A három hónappal később, 1729. május 22-én kelt kinevezés értelmében a legközelebbi főispáni széküresedés esetére Békés vármegye főispánja lett. 266 Miután a megye élén álló Löwenburg János Jakab 1732. július 16-án meghalt, a királyi végzés értelmében Harruckern átvehette a tényleges kormányzatot. 267 Ez alkalommal a megye közönsége az 1732. augusztus 21-i rendes közgyűlésből gratuláló levelet intézett hozzá. Az uralkodó 1732. szeptember 6264 Éble, 1895. 1. tábla, 16., 21., 29-35., 41-44. p. 265 Ua. 44-50. p., I. tábla; Draskovich, 1989. 81-82. p. 266 [Haan], 1886. 129. p.; Kgy. jkv. 41/1733. 267 Bár mint a legnagyobb megyebeli birtokos már ezt megelőzőleg is befolyással kívánt lenni a helyi közéletre, amit a megyei elöljárók nem feltétlenül néztek jó szemmel. Az 1728. jan. 14-i tisztújításra kiküldött főispáni biztos, Luzsinszky István is felháborodva állapította meg, hogy Harruckern „az egész vármegyei tisztikart ujján forgatja". Az 1728-1729. évi országgyűlés Békés vármegyei követe, Bakay József pedig 11 pontos vádlevelet adott be ellene, amelyben Harruckernnek tulajdonította, hogy 1726-ban a király ötre szállította le a vármegyei tisztviselők számát. Sérelmezte azt is, hogy uradalmi tisztjeit a megyepénztárból fizette, viszont a Löwenburgnak megállapított tiszteletdíj kifizetését megtagadta. Akadályt gördített a vármegyeháza építése elé, és mivel a megyének nem volt ügyésze, minden sérelmet el kellett tűrnie. Karácsonyi, 1. köt., 1896. 331-333., 338. p. 101
