Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

MELLÉKLETEK - Leírások a Körösök és Berettyó vidékéről 1451-1886 - VII. K. Nagy Sándor Bihar megyéről. Biharország leírása (részlet)

Nem is maradunk ill soká, hanem midőn lovaink a nagy homok úszás után kipihenik magukat, tovább haladunk egyenesen déli irányban, - bizony nem kövecses úton, hanem olyan helyeken, hol a kerék néha agyig is bele halad a kétfelé váló, megint összefutó sivó homokba; néha felkapunk egy-egy kemény talajra mely kellemes illatú, szép sárga szikfű virággal van borítva, - majd nagy szérű forma kerek térségeket érünk, melyek messzire fehérlenek, mintha derczésliszltel volnának behintve: a legjobb sziksó és salétrom ez, melyet összesepernek a tulajdonosok, garmadába raknak s aztán beszállítják a gyárakba, hol többek közt a puskapor készítéshez is fel használta tik. Más nemzet felgazdagodnék az ily természeti adományból, a mi kényelmes magyar népünk azonban alig veszi használ... Nincs nagyobb művész a természetnél. Az a láthatatlan rendező, ki a völgyekből hegyekel emelt fel, az ormokat sziklákkal látta el, barlangokat vájt a kő-tömbökbe s tündöklő csepp-kövekkel díszítette fel az öröksölét üregeket, zöld fenyővel koronázta a fellegeken felülórő csúcsokai: az az isteni rendező nem felejtkezelt el a rónaságról sem. A rónagásnak is van pompája, mely a lelket megihleti, - köllészele, mely az ábrándok világába emel s mosolygó kékkel festi be a sötét felleget. Szelíd szépség ez, mini maga az ábránd, melynek nincsenek szenvedélyes kitörései, de egyhangú mélaságban mégis oly jól esik! Nagyon hiányos fogalmai vannak a természet nagyszerűségéről annak, ki csak a hegyes vidéket bámulja, - ismereteit csak a rónaság megszemlélése egészítheti ki. Megyénk keretéhe beillesztelt képek egyik legszebbike az a nagy rónaság, - a nagy magyar alföld kicsinyített képe - a mely elfoglalja nyugati szegletét: a gazdag „ Nagy-Sárról!" Vétek volna azért meg nem tekinteni... Elhagyjuk Váradot, szelíd hegyeivel, torony erdőjével, - követjük a napol, midőn nyugodni tér... Egy nagy síktenger ezüst fehér vize borítja el az egész rónaságot, mely a zöld erdőnek látszó Kis-Szánlólól Bedő házaiig terjed s hogy a négyszög tökéletes legyen, a rezgő hullámok egész addig tolulnak északra, hol Nagy-Kereki sűrű fái a felettük áttekintő jegenye sorokkal s a jegenye sorok közép pontján kimagasló fehér toronnyal határt veinek nekik. Mintha csendes esli szellő rezgetné azokat az ezüst színű habokat, úgy tündökölnek a meleg nap fényében, - minthogy milliárd ezüst sugár lövetné ki a földből félölnyi magasan s ezeknek egymásutánisága okozná azt a folytonos hullámzó mozgást, a szemkáprázalot. Egy kép, melyei nem lehel lefesteni, - egy bűvös látomány, melynek oka a természet tilkai közé tartozik. A délibáb ez, a rónaság lündére, mely ezüstszín haját végig szétterjeszti a dombtalan síkon, hogy hullámoztassa a nesztelen szellő apró rezgésével. Egy tünde fény-özön, mely magasra emeli a benne álló falul fehér templomával, jegenye-sorával, csendes kis házakat rejtő lombos erdőjével. Egy csalóka víz-ár, mely a fáradt utast odacsalogatja, égő szomjúságát fokozva ingerli, midőn arra