Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

A helyszínrajzon a mérnökök bejelölték a sodorvonalat, vagyis összekötötték azokat a pontokat, ahol a legnagyobb sebességgel folyik a víz. Ábrázolták a gázlókat, ami a hajózás, tutajozás érdekében volt fontos. A mérésről jegyzőkönyveket vezettek, melyekben megjelölték a közvetlenül leolvasható adatokat: - szintezési eredményeket - a meder mélységét - a különböző vízállásokat - a folyó sebességét stb. Ezen kívül számítások alapján rögzítették a folyószakaszok relatív esését (hosszúságegységre számított vízszint-csökkenését), a vízhozamot, amit a mederszelvény alapterületéből és a víz sebességéből számítottak ki. A vízhozam, mely az adott keresztszelvényen 1 sec alatt átfolyó vízmennyiséget jelentette, a szabályozásnak egyik fontos meghatározója volt. Olyan méretű medret kellett ugyanis kialakítani, mely képes a kiszámított mennyiség levezetésére. A felmérésekhez a 19. század 20-as éveitől írásos anyagokat, a bevezetőben említett vízrajzi leírásokat csatolták, melyekben a vízvidék bemutatásán kívül (vízgyűjtő, folyók hossza, mellékfolyók, kiszakadások stb.) szóltak a vízjárásról, az árvizekről, megépült védművekről is.

5 A mérési munkához, térképrajzoláshoz, a meder vizsgálatához a műszereket kezdetben egyes mérnökök vagy a vármegyék külföldről, elsősorban Bécsből szerezték be, később a pesti szerkovácsok, műszerészek műhelyeiben készültek. A legtöbb műszert a bécsi Voigtlánder-cég szállította. A különféle típusú műszerek állványra szerelhető, kb. 1,5 m hosszú távcsőből és fémcsőbe burkolt, talpas libellából áltak. A vízállás mérése szondarúddal vagy mérőlánccal, a sebesség megállapítása mérőszárnnyal vagy úszóméréssel történt. A felszerelést a folyó nagyságának megfelelő szel vény kötelek, csónakok, tutajok, csáklyák egészítették ki.

6