Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt

vízi-, szél- és lójárgányos malmokkal őrölték. A szélmalmok teljesítőképessége kicsi volt, a lójárgányos malmoknál sajnálták az igaerőt, melynek ilyen felhasználását Mária Terézia rendeletben is tilalmazta. Vízimalom gyakorlatilag minden Körös-menti faluban épült, a földesurak, jobbágyok vagy bérlők birtokában. E malmokat részben a Körös főágai, részben a kimélyített patakok és fokok hajtották, melyek malomcsatornaként funkcionáltak. A folyók ingadozó vízjárása miatt azonban működésük nem volt folyamatos. Különösen a nyári, kora őszi hónapokban panaszkodtak az alacsony vízállásra, amikor a kapacitásra a legnagyobb szükség volt. Bizonytalanul üzemeltek a malmok a folyóágakat Összekötő csatornákon, melyekben az áradásnak megfelelően hol ide, hol oda folyt a víz. A NagyKörösön árvízkor a Tisza visszaduzzasztása miatt oly csekély volt a víz mozgása, hogy az nem tudott malmokat hajtani. A vízszabályozások történetéből ismert, hogy a molnárok és a földjüket mentesítő gazdák rendszerint szemben álltak egymással. Sok volt a panasz, hogy a molnárok eltorlaszolják a medret és ez árvizet okoz. Vidékünkön az általános problémákon kívül az ingadozó vízjárás is szembeállította egymással a malmok tulajdonosait és a földművelők képvielőit. Az elmondottakból látszik, hogy a 18. század végén, 19. század elején a lakosság növekedése miatt a Körösök szabályozása, a mocsarak lecsapolása halaszthatatlanul fontos volt. A völgy keleti felén, ahol nem fenyegetett az árvíz, a hegyek irányába nem lehetett terjeszkedni, az Alföldön, ahol a domborzati viszonyok a szántás-vetést mindenütt lehetővé tették, a mocsarak gátolták az intenzívebb földművelés kiterjesztését. A ritka településhálózat arra ösztönözte az uradalmakat és a települések lakóit, hogy problémáikat akár egymástól függetlenül, helyi építkezésekkel is megoldhatják, így a munkákban mindvégig nagy szerepe volt a társadalmi kezdeményezésnek, de nem kevésbé az egymástól függetlenül is folyó építkezések összefogásának, műszaki tervezésének is.