Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt

„A legelő mezőinket többnyire tavasszal az árvíz majd minden esztendőben annyira el szokta borítani, hogy éppen semminemű legelő mezőnk nem marad és ilyenkor kéntelenítetünk marháinkat kaszálóinkra és vetéseinkre is reá szabadítani, egyéb aránt éhei kellene marháinknak el veszni."

33 A legelők után nagyságrendben a felmérés szerint a rétek elöntése következett (96 523,08 ha). Ezzel kapcsolatban megoszlott a falvak véleménye. Volt, ahol elismerték, hogy a rendszeres éves elöntés táplálja a réteket, mert különben azok teljesen kiszáradnak, másutt viszont éppen az árvíz miatt panaszkodtak a széna rossz minőségére (Füzesgyarmat): „Kaszálóink nagyobb részét az árvíz, mellyet semmi módon nem lehet meggátolni, majd minden esztendőben el szokta borítani. És nagyobb részint olly alkalmatlan tőrös helyen vagyunk, hogy mindenkor nem is lehet hozzája férni, rész szerint a vizek miatt, rész szerint a sombokok miatt. így a széna, amellyet tsinálunk, sasos, vízi perjés, kakás és héjjagazos, a marha hizlalásra nem alkalmatos."

34 Egybehangzik ezzel a vésztőiek véleménye: „Kaszálló rétjeink határunkon, mind pedig Bél Megyeri pusztán egyátaljában a víznek árja alá, a mellyet semminemű gátakkal meg nem lehet tartani, vannak vettetve. Azértis, a melly szénát azokon tsinálunk, az tsak tiszta Sás és hellyagaz. Ezen felül pedig nagy része kaszálóinknak olly alkalmatlan hellyeken vagyon, mellvekből a szénát vagy ki nem hordhattyuk, vagy pedig marháinkat kén telén íttetünk nagy veszedelemmel melléje hajtani."

35 Folyók szerinti bontásban a legnagyobb elöntéseket a Berettyó okozta, mivel a Nagy-Sárrét is az ártérbe tartozott. Helységek szerinti megosztásban a legvizesebbek a Kis- és Nagy-Sárrét egyes települései voltak. (Kornádi, Udvari, Zsáka, Pocsaj, Vizesgyán, Okány stb.) A szakirodalomban sokat olvashatunk vidékünkön az árterek jelentőségéről, az itt élő lakosság életmódjáról, melyet bizonyos korig nem a víz elleni védekezés, hanem a környezettel való harmonikus együttélés jellemzett. A belsőségekben, szántókon megjelenő elöntések idején e kapcsolat már vesztett idilli jellegéből, de kétségtelen, hogy a rendszeres szabályozások előtt az ártérhasznosításnak még több nyoma megmaradt. Munkánksorán az egyes települések gazdálkodásával, annak átalakulásával külön