Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt
ság (26fő'/km 2 ) itt elsősorban földműveléssel foglalkozott. 21 Békés, Bihar és Arad megyéken kívül kis részben csatlakozott az általunk vizsgált területhez a Körös-torkolatnál Csongrád, a Hortobágy-Berettyó vidékén Heves és Szabolcs megye kis része is. A török korban a birtokviszonyok összekuszálódtak. Harruckern maga is mint gazdátlanná vált területet kapta meg Békést, és az elpusztult vidéken a régi tulajdonosok nem is siettek jogaik érvényesítésével. A Harruckern-uradalom legfontosabb községei voltak: Gyula, Békés, Szarvas, Öcsöd, Endrőd, Gyoma, Csaba, Szeghalom stb., sőt Arad megyéből is ide tartozott Székudvar és Elek. A család férfi ágának kihalása után a birtok leányágon öröklődött tovább. Egy része a Wenckheim-, másik része a Károlyi-család tulajdonába került. Károlyi birtok volt a Körös tiszai torkolatánál Csongrád is. Arad megyében József főherceg, a későbbi nádor és örökösei rendelkeztek a legtöbb Körös-menti faluval. Ide sorolható Agya, Csintye, Erdőhegy, Feketegyarmat, Miske, Nagyzerind, Sikló, Szintye stb. A Sebes-Körös és Berettyó sárréti szakaszán lévő falvak jórészt a derecskéi uradalomhoz tartoztak, melyet az Eszterházy-család birtokolt. Itt épült - többek között Berettyóújfalu, Gáborján, Kaba, Kornádi, Derecske, Nagybajom, Konyar, Zsadány, stb. Bihar megyében a 17. század végén, 18. század elején a nagyváradi püspökség és az újjászervezett káptalan 200-nál több faluval rendelkezett. Ezeknek csak kis része feküdt a szabályozással érintett területen, melyek közül Tulkát, Borsot, Keresztest, Püspökit, Nagy rabét, Paptamásit, Udvarit említhetjük. 1776-ban Mária Terézia a Fekete-Körös völgyében lévő belényesi uradalmat átadta az újonnan szervezett, szintén nagyváradi székhelyű görög katolikus püspökségnek. Ez azonban az általunk vizsgált ártereket alig érintette. 22 A fentiekben felsorolt és a többi birtokosok személye, a munkákhoz való hozzáállása - mint a későbbiek során látni fogjuk - befolyásolta a vízszabályozások menetét is. A Körös-Berettyó árterébe a 16. század közepén mintegy 150 falu tartozott. A birtokaikba visszakerült és az új fölesurak első és legfontosabb feladatnak az elpusztult falvak újratelepítését tekintették. A mostoha természeti körülmények miatt azonban e telepítések lassan haladtak előre. Az 1715. évi országos összeírásban az érintett vidéken még csak 88 község szerepelt, 2136 jobbágycsaláddal. 1720-ra a családok száma 3962-re nőtt, és folyószakaszok, tájegységek szerint a következő megoszlást mutatta: 23
