Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

MELLÉKLETEK - A szabályozásban részt vevő mérnökök adatai

KRIEGER SÁMUEL Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte, 1768-ban kapott oklevelet. A kamara és helytartótanács szolgálatában állt. 1766-ban elkészítette a Balaton térképéi, tervel rajzolt a Sió szabályozásáról, a Dráváról, a Duna mosoni és Mohács melletti szakaszáról. 1771-ben Bodonhelynél majd később a Sopron megyei szakaszon térképezett a Rábán is. Nyomtatásban is megjelent összefoglaló országtérképe, azonban ennek kidolgozása nem éri el kortársai színvonalát. KVASSAY JENŐ A korszerű vízügyi szolgálat megteremtője volt. Gépészmérnöki tanubnányokat folytatott, majd Német- és Franciaországban mezőgazdasági és vízépítési ismereteket szerzett. Hazatérve 1879-től megszervezte a kultúrmérnöki intézményt. Részt veit az 1885. évi vízjogi törvény kidolgozásában. 1889-161, a Földművelésügyi Minisztériumban a vízügyek vezetője lett, és e tisztséget 1918-ig megtartotta. Jelentős elméleti tevékenységet is kifejlett. LAMM JAKAB Kamarai mérnök a kassai kerületben. Árapasztó csatornát tervezett a Tisza bal partján, mely a Túr, Szamos, Kraszna vizeit is felvette volna. 1847-ben Tiszaszabályozási tervet készített, mely szerint a Szamost, Krasznát az Ér völgyén keresztül a Berettyó Sárrétjébe, innen a Körösbe, majd a Tiszába kívánta vezetni. LANGEMFELDER JÓZSEF Szatmár megye mérnöke az 1820-as években. LECHNER GYULA Tanulmányait 1836-ban fejezte be a pesti mérnökképzőben, majd az Építészeti Főigazgatóság munkatársa lelt. 1844-ben részt vett a Pozsony-nagyszombati vasút építésében és több folyószabályozási munkában. 1867-ben ő bírálta el a Herrich-féle tiszántúli öntözőcsatorna tervet. LECHNER JÓZSEF 1815-ben kapott a pesti mérnökképzőben oklevelet. Először a Maros mellett Lippán dolgozott, majd 1822-ben kassán építési adjunktus lett. A Vízi és Építészeti Főigazgatóságon végigjárta a hivatali ranglétrát: 1824 - hajózási mérnök, 1825 - hajózási felügyelő, 1837-ben segédigazgató, 1839-ben főigazgató. Működésének első éveiben az 1838-as pesti árvíz következményei foglalkoztatták. Sürgette a Soroksári-Dunaág elzárását a jégtorlódások elkerülése céljából.