Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

MELLÉKLETEK - A szabályozásban részt vevő mérnökök adatai

BOROS FRIGYES 1844-ben kapta oklevelét, első munkája a Szamos felmérése volt. Az 1850-es évektől a Tiszánál dolgozott, ahol 1857-től a csongrádi folyamosztály vezetője lett. 1863-ban Bodoky Károllyal és Klasz Mártonnal közös munkája a tiszántúli Öntözőcsatorna terve, majd 1869-ben összeállította javaslatát - a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium felkérésére - a Duna-Tisza csatornáról. 1874-ben Országos Középítészeti felügyelő lett. CHIOLICH (? Ede) Földmérő, 1808-ban segítséget nyújtott a Bihar megyében folyó térképezési munkáknál. EKLÉR IMRE A Vízi és Építészeti Főigazgatóság főmérnöke. 1803-ban Pesten kapta oklevelét, majd a főigazgatóság 1815. évi átszervezését követően került szolgálatba. Vízügyi segédigazgaló volt, mely tisztét 1836-ban bekövetkezett haláláig megőrizte. EMSWANGER PÁL Arad megye mérnöke a 18-19. század fordulóján. Elsősorban a Fehér-Körössel és mellékvizeivel foglalkozott. ERKEL JÁNOS A zeneszerző családjához tartozott. Az Alsó-Fehér Körösi Ármentesítő Társulat főmérnöke volt, elsősorban a Gyula környéki munkákban fejtette ki tevékenységéi. FÁBRY ANTAL 1829-ben gyakornok megbízással Vargha János és Huszár Mátyás mellett tevékenykedett. A Körös-vidékről 1831-ben Budára került, a Vízi és Építészeti Főigazgatóságra. FARKAS JÁNOS Uradalmi és Bihar megyei mérnök volt, főként a Kis-Sárrét és a Sebes-Körös térségében tevékenykedeti, Vargha János munkássága idején. FIDY IMRE Oklevelét 1831-ben kapta a pesti mérnökképzőben. 1833-ban Beszédes József mellett Arad megyében gyakornokként tevékenykedett. GALLACZ JÁNOS Mérnöki gyakorlatát a tiszai munkáknál szerezte, majd - Szeghő Attila utódjaként - a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője lett. E beosztásában