Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt
A Nagy-Sárrét vagy Berettyó Sárrétje Szerep, Udvari, Nagybajom, Bakonszeg alatt kezdődött, magában foglalta a Zsáka-DarvasFüzesgyarmat-Szeghalom közti területet, Karcag, Püspökladány, Nádudvar térségében pedig a tiszai ártérrel érintkezett. Pontos és részletes térképét 1794-ben Gassner Lőrinc megyei mérnök készítette. 16 Tápláló folyója, a Berettyó Pocsajnál vette fel az Ér vizét, és a környezeténél mélyebben fekvő, a Tisza és Szamos hordalékkúpja közé ékelődött területen nem talált megfelelő lefolyást. A mocsár állandósulását az említett, Tiszából vezető Mirhó, Kakát, Árkus, Hortobágy is elősegítették, melyekben a víz a Tisza és Berettyó áradásának megfelelően hol északról dél felé, hol délről északra folyt. A Kis-Sárrét két mocsarat foglalt magában, az egyiket Kornádi, Csökmő, a másikat Füzesgyarmat és Fúrta környékén. A sík vidéken morotvák, hátak, halmok voltak, ezért nem alakult teljesen összefüggő mocsár (VI. sz. térképmelléklet). A Sebes-Körös mellékágaitól járt területen ezért kezdték meg viszonylag korán és eredményesen a szabályozást, hiszen már egyegy csatorna kimélyítésével kisebb területek szárazzá váltak. 17 A különféle geológiai tényezők mellett a mocsarak keletkezésének fontos oka volt az, hogy a területet az árvizek rendszeresen látogatták. A 18. században 1746, 1750, 1774, 1777, 1782, 1784, 1788 voltak árvizes esztendők, a 19. század első felében pedig az 1816-os és 1830-as elöntések okozták a legnagyobb kárt, melyekről még a későbbiek során adunk áttekintést. 18 A főbb mocsarakon és vízfolyásokon kívül a régi vízivilág bemutatásánál nem feledkezhetünk meg arról a számtalan „zug"-ról, „lapos' /-ról, „ kengyel"-ről, kisebb-nagyobb érről és vízállásról sem, melyek a gyakori elöntések következtében maradtak vissza, vagy mesterséges ásásként az ártéri gazdálkodás céljait szolgálták. Egyéb forrás híján ezek legtöbbjét csak a 19. század második felében készült részletes térképek és hely névgyűjtések alapján lehet rekonstruálni: Bakonszeg: Hid köz Perjés hal, Lengyel hal, Gálláp Szuny ogos-ér, Vereshalmi-ér, Dózsa-ér, Pálfy-fok Moltai kút Berettyóújfalu: Egyházsziget, Korhány-sziget Herpály, Láposi tanya, Török hal, Halas, Korhan hal, Nyár-tó, Mácsó-ér
