Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt
Büngösd volt, mely felső részén - Antnál - a Kemény-fokon keresztül kapcsolatban állt az anyamederrel. A Fekete-Körös kanyargós medrébe egy sor mellékfolyó torkollott, melyekben árvizek alkalmával visszaduzzasztás jelentkezett (Vö. VIII. sz. leírás). Ez a Fekete-éren Sarkadig, a Kemény-fokon a Salamon-ér torkolatáig, a Tőz patakban Agyáig, a Szartos-érben Seprősig, a Leveles-érben Apáti határáig érezhető volt. A legfontosabb kiágazás, a Gyepes, mely mint említettük - a Sebes-Körössel is közlekedett, a korai szabályozási munkákban nagy szerepet játszott. Bár medre Sarkad közelében mocsárban végződött, de Doboznál alkalmas volt arra, hogy kisvízkor a FeketeKöröst ide átvezessék. A Fekete-Körös a Kis-Sárrét alsó részén, a Köleséren és a Korhányon át is kapcsolatban volt a Sebes-Körös árvizével, és magas vízállás esetén nem folytak be a mocsárba, hanem dél felé vették útjukat (IV. sz. térképmelléklet). A Fehér-Körös árvízkor a Tőz felé tört ki, és így árvizének egy része a Fekete-Körösbe jutott. Legfontosabb mellékfolyói voltak a Gyula környékén található Bök-ér, Bárdos-ér, valamint a Csiger, Balta de Tyer, Csohosér Arad megye területén. 13 A Körös vízrendszeréhez csatlakozott délről a Maros néhány jobb oldali mellékvize és kiágazása, elsősorban a Szárazér, B ügyér, Hajdú völgy, melyek gyakran átszállították a Maros árvizeit is. Békés megye két nagyobb településén, Csabán és Gyulán a kereskedelem, az Erdélyből történő fa-, érc-, sószállítás már a középkorban is jelentős volt. A Körösök és a Maros a kelet-nyugat irányú hajózást és tutajozást lehetővé tették, észak-déli irányban azonban csak a mocsaraktól nehezen elérhető Tiszán keresztül volt összeköttetés. Mikor a törökök a DunaTisza-közét elfoglalták, megszűnt e kapcsolattartás lehetősége is. Mivel a legtöbb árucikk a Fekete-Körösön keresztül érkezett, már a 16. században törekedtek - a feljegyzések szerint - e folyóhoz csatlakozó hajóscsatornák építésére. Ilyenek voltak a folyóágak felhasználásával létesített sarkadi, csabai, gyulai hajós utak, melyek a Fekete-, Sebes- és Fehér-Körös között teremtettek kapcsolatot, sőt a Szárazéren át lehetett közlekedni a FehérKörös és Maros között is. A megkezdett munkákat - katonai szervezetben - a törökök fejezték be, és fejlesztették tovább. Még a 19. század elején készült térképeken is látszik Sarkad és Doboz között a „Török Hajó út" elhagyott medre, keletnyugat irányban pedig a „Vaskapu" hajóút, melyek a 16. század végén, 17. század elején épültek. Különösen fontosak voltak a gyulai vár körüli vízimunkálatok, ahol a katonaságot élelmiszerrel, tüzelővel, lőszerrel kellett ellátni. A Gyula környéki csatornák, melyek észak felől megkerülték a várat, majd keleti irányban haladtak, nagy szerepet játszottak a védelem
