Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt

gyarországról 965, Erdélyről 280 db, északi tájolású, 1:28 000 méretarányú térképlap készült. 1784-ben Petik Ambrus gyulai tanító állított össze oktatási célú leírást Békés megyéről, melyben kérdés-felelet formájában szűkebb pátriája népességére, kultúrájára, vallási életére, gazdálkodására és a természeti környezetre vonatkozó adatokat közöl.

7 1825-ben Bokody Mihály, Békés megye mérnöke készített a folyókról vízrajzi leírást, mellyel a későbbiekben még részletesen foglalkozunk. Ebben a vízrajzi adatok mellett (a folyószakaszok hossza, esése) elsősorban a hajózás, tutajozás lehetőségét ismerteti. 1823-ban készült el Huszár Mátyás vízrajzi összeállítása, amely a szabályozási munkák alapja lett. Ebben összesen 112 víznevet említ, melyek helyét térképen azonosította. Bár 1823-ban, mint a későbbiek során látni fogjuk - már számos lépés eredménye megfigyelhető a vízszabályozásban, Huszár leírásának teljessége miatt célszerű azt kiindulási alapnak tekinteni a vízrajzi kép megrajzolásához.

8 A Tiszát, a Körösök befogadóját a Tiszafüred és Szeged közti szakaszon mérte fel. A folyó a Körösök torkolatánál nagy kanyart képzett, belőle mindkét parton mellékágak szakadtak ki. A kanyar alatt érte el a Tiszát a Veker, Kórógy és Kurca, melyek gyakran a Nagy-Körös árvizét is hozták. A torkolatról 1810-ben Vertics József készített hiteles térképet (II. sz. térképmelléklet). A megáradt Tisza a Körös-vidéken is sokszor árvizet okozott. Nemcsak helyi elöntések kísérték partjait, hanem már a 18. század közepén tudták, hogy a Mirhó-fokon, a Kakaton, az Árkus, Kadarcs és mint említettük - a Hortobágy medrén keresztül is a Tisza vize érkezett le a Körösök völgyébe (III. sz. térképmelléklet). Huszár Mátyás leírásában a Csongrád-Békés közti folyószakaszt NagyKörösnek nevezte, ami a többi forrásokban általában Kettős- és HármasKörösként szerepelt. E folyó Gyoma és Endrőd között szeszélyesen kanyargott, majd Szarvas és Szentandrás között kétszer változtatva irányát nagy kanyart képzett. Szarvas közelében tört ki a Kákafok, mely a Csíkoséren és a Mágocson keresztül a Büs-ér mocsarába és a Vekerbe vezette a vizet. Az összekötő erekről Huszár Mátyás a következőket írta: „A szarvasi határban, szintén a balparton van egy másik kiágazás, amelyet Kákafoknak hívnak. Ez dél felé fordulva átmegy a Csíkos-ér nevű vízfolyásba, majd a Büüs-ér mocsarában eltűnik. Ha a Nagy-Körös megárad, árvize részben a Káka fokon, részben a környező lapályos területeken kérésztől a Véker és Kórógy erekbe folyik, melyek a Büüsérrel kapcsolatban vannak. Ha azonban a Nagy-Körös apadni kezd, ak-