Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)
A szervezet nem volt a körösi társulatok között népszerű: 1878-ban csak az Arad megyei társulat lépett be a közösségbe. Az akkori elnök, Lónyay Menyhért a csatlakozás érdekében 1879-ben megkereste a többi szervezeteket. Válaszképpen, 1879. január 26-iki közgyűlésén a Szalontai Társulat a következő döntést hozta: „Az igazgató választmány...tekintettel arra, hogy társulatunk és a Tiszavölgyi társulatok között semmiféle olyan érdekazonosság, mely a tiszavölgyi társulatok egyetemébe való belépést, avagy az érdekek bármily alakbani összekötését szükségessé tenné, nem létezik, de az említett társulatok egyesülésének célja és kijelölt működési iránya is eltér a szalontai vízszabályozó társulat érdekeitől...sőt némely ügyekben társulatunk már eddig is túlhaladott állásponton áll, elhatározta, hogy az alapszabály javaslat tárgyalásába nem bocsátkozik, a nagygyűlésre képviselőket nem küld." 8 Az 1880-as években azonban lassan megtört az ellenállás, egymás után csatlakoztak a körösi társulatok a közös szervezethez. Az állam segítségével végzett legfontosabb munka ezekben az években is a Kettős- és Hármas-Körös átmetszéseinek fejlesztése, befejezése volt. 1895-ig a Gyula-békési nagycsatornával együtt összesen 53 átvágás készült el, melyek hossza 56,59 km-t, a rövidülés pedig 189,6 km-t tett ki. Az 1880as években a 18/a szarvasi átvágást bővítették, és ezzel a környéken tervezett egyéb ásások elmaradtak (V. sz. táblázat). Az eredeti javaslathoz képest új átvágást emeltek ki Körösladánynál, és - mint korábban említettük - az endrődi és gyomai határban (XXVJIl. sz. térképmelléklet). 1884-1886ban fejlesztették a mezőtúri 23-as átmetszést/* a Hortobágy-Berettyó csatorna közelében, valamint a 43-45. számú átmetszéseket, ahol a KettősKörösbe a Hosszú foki-csatorna torkollott. 10 A Kettős- és Hármas-Körös mellett a töltések védelme az 1880-as évekig megoldatlan volt. Mint láttuk, az itt alakult társulatok nem rendelkeztek összefüggő árterekkel, az egyes birtokosok, községek által épült töltéseket nem tudták kötelékükbe bevonni. Mivel a szintén állampénzen szabályozott Tisza és Maros mellett is hasonló problémák voltak, az 1881:52. tc. utasítást adott a kérdések egységes rendezésére. 1885-ben így a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Szentes központtal, 23 104 ha (37 875 kh) árterületen létrehozta a• Kőrös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulatot, melynek határait képezték: a Kettős- és Hármas-Körös, a Tisza Csongrád és Szeged között, valamint a Maros az apátfalvi magaslatokig. 1830-1881 között összesen 15 érdekeltség épített itt töltéseket:
