Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

1. A Körös-, Berettyó-völgy kialakulása és természeti viszonyai

nagyobb része hegyvidék. A vízhálózat gerincét a három Körös, a Berettyó és a Hortobágy alkotja, melyek közül az első négy az Erdély iszigethegységben kapja vizét, míg a Hortobágy csak az Alföldön. Az Erdélyi-szigethegység legmagasabb csúcsa a Nagy Bihar (1849 m), valamint az északi részen álló Vigyázó (1838 m). A Nagy Bihar nyugati oldalán, 1460 m-en ered a Fekete-Körös, délebbre, az Erdélyi Érchegység lejtőin, 980 m-en a Fehér-Körös. A Fekete-Körös legfőbb mellékvizei a 60 km hosszú Hollód, és a szabályozás után 100 km-es Tőz, míg a Fehér-Köröst leginkább a Hegyesből eredő Csiger táplálja. A Sebes-Körös a Bihar hegység északi részén, 710 m magasban ered. Nevét a Sebes nevű mellékvizétől kapta, mely a Vigyázó tövétől, 1550 m magasból indul el. Fontos táplálói még a nagy esésű Drágán és a Jád. A Berettyó mindössze 582 m magasságban, a Meszesben ered. Bár a vízgyűjtő területe csaknem kétszer akkora, mint a Sebes-Körösé, vízben sokkal szegényebb.

3 A Körösök és Berettyó vízhozamát főként a vízgyűjtőterület csapadékviszonyai befolyásolják. Ismeretes, hogy valamely táj évi csapadékmennyisége általában arányos a tengerszint feletti magassággal: minél magasabban fekszik egy terület, annál nagyobb az éves csapadék mennyisége. Szerepet kap azonban az uralkodó széljárás is. Esetünkben például az ÉszakKeleti Kárpátok és az Erdélyi-szigethegység felemelkedésre késztetik a beléjük ütköző légtömegeket. Mivel az emelkedés lehűléssel jár, a páratartalom kicsapódik. Bár a csapadék keletkezésének nem ez a leggyakoribb módja, mert - mint tudjuk - az esők többnyire a hideg és meleg légtömegek találkozási vonalán alakulnak ki, de kétségtelen, hogy a domborzati tényezők fokozzák az esők gyakoriságát. Vidékünkön az erdélyi hegyek jelentik az első akadályt, mely a nyugati légáramlatokat felemeli. A Fekete- és Sebes-Körös forrásvidékén, a Bihar hegységben ezért 1300 mm feletti csapadék hull. A Fehér-Körös 1000 mm-t meghaladó csapadékkal öntözött területről ered, a Berettyó viszont csak a Réz hegységből kap 900 mm-en felüli csapadékot, mivel a Szilágyságban évi 600 mm-nél kevesebbet mérnek. Ugyanez vonatkozik a Körös-vidék síkságára, ahol a 600 mm-es esővonal az Alföld keleti peremén húzódik.

4 A csapadék éven belüli megoszlása a domborzati viszonyoktól függ. Mint ismeretes, a szárazföldi klímára a nyári esőzés és a téli szárazság jellemző, amit a Körös-völgy alföldi részein is tapasztalhatunk. A legtöbb eső júniusban hull, január-februárban pedig legkevesebb a csapadék. Október ismét csapadékosnak mutatkozik. Az erdélyi hegyekben e jelenség sokkal erősebben jelentkezik. A júniusi csapadék akár háromszorosa is lehet a januárinak, viszonylag esősek a