Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

Bevezetés

BEVEZETÉS (A vízszabályozéssal kapcsolatos szakirodalom. A Körös- és Berettyó szabályozásáról készült feldolgozások. Általános helytörténeti munkák. Jelen monográfia célja, levéltári forrásai, felépítése.) Ha Békés vagy Hajdú-Bihar megye mai térképére, a szabályozott mederben haladó folyókra, az egyes területeket összekötő, egyenes vonalú csatornákra nézünk, láthatjuk, egyetlen vidéke nincs még az országnak, ahol az ember természetátalakító tevékenysége ennyi változást hozott volna. A vízszabályozást, különösen a Körös- és Berettyó-völgy szabályozását gyakran nevezték második honfoglalásnak,

1 és túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy az igen kevés hasznot hozó árterek, mocsarak, vízborítások felszabadításával az emberi tevékenység számára új lehetőségek adódtak, melyek valóban felérnek a legnagyobb, történelmet formáló változásokkal. A magyarországi vízszabályozásoknak igen nagy műszaki irodalma van. A Földművelésügyi Minisztérium 1929-ben tette közzé a „Magyar vízimunkálatok története (1867-1928)"'című összeállítást, mely a kiegyezés utáni korszak állampénzen végzett folyószabályozásairól nyújt képet.

2 1940-ben Trummer Árpád és Lászlóffy Woldemár hasonló mélységű munkát állított össze egy másik szakterületről „A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede 1879-1939." címmel.

3 1973-ban, az Országos Vízügyi Hivatal kiadásában, Ihrig Dénes szerkesztésében jelent meg „A magyar vízszabályozás története"című hatalmas vállalkozás, mely a honfoglalástól egészen az 1970-es évekig ad a témáról áttekintést.

4 Az egyes folyókról szóló leírások közül témánk szempontjából Lászlóffy Woldemár enciklopédikus jellegű Tisza-monográfiája a legfontosabb, melyben a szerző a Körös-vidék kérdéseinek külön teret szentel.

5 Az árvízvédelemben fontos szerepet játszó vízszabályozó társulatok a 19. század végén megerősödtek, és a millennium alkalmából legtöbb megíratta történetét. Mivel a szerzők legtöbbször mérnökök voltak, a vízszabályozás és árvízvédelem műszaki vonatkozásaira fordítottak elsősorban