Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

ahogy az ismertető írás mondja, minthogy benne „ a muzsika is gyakoroltatik, többet nyújt, mint neve ígér". Az iskolavezetés tanulást könnyítő, „szorgalmat fokozó", rendkívüli szakköri-önképzőköri foglalkozásokként kezelte a leányok számára szervezett heti 6-8 órás kézimunka-háztartási gyakorlatokat is. Oktatását külön tanerőre bízta, ki az évvégi bemutatók bizonysága szerint gazdag sikerélményben részesítette tanítványait. Működött az iskolában magyar nyelvművelő kör is. Ezt a gimnázium igazgató-tanárává 1837-ben megválasztott Taubner Károly hívta életre és működtette a Soproni Magyar Társaság mintájára. Neve: magyar iskola volt. Önkéntes alapon, két csoportban, hetente két alkalommal gyűltek benne össze a „nyelvbarátok". A gyengébbek a magyar grammatika alapelemeiből kaptak oktatást, a jártasabbak pedig „dolgozatokat írtak, s azokat kölcsönösen bírálgatták", szabad idejükben meg „ a nevesebb írókköltők műveit olvasgatták és szavalták". Kísérletet tettek továbbá egy a kortárs magyar irodalom (Bajza, Czuczor, Schedel, Szontagh, Taubner, Vörösmarty, az ifjú Jósika stb.) legjobb alkotásaira épülő ifjúsági könyvtár létesítésére is. Az intézet oktatómunkájának tudományos igényességét dicséri az iskolavezetés ernyedetlen könyvtárfejlesztő fáradozása is. A bibliotéka állománya 1840-re már „mintegy harmadfél ezerre" (kb. 2500 kötetre) nőtt, s túlnyomórészt a tanárok oktató-nevelőmunkájának a javítását, színvonalassá és korszerűvé tételét segítette és csak kis mértékben az ifjúság szellemi érdeklődésének a kielégítését. A reformkori iskolai könyvtárak adatainak tükrében különösen elismerést érdemlő ez a szám. A győri királyi akadémia könyvtáráról: a Bibliotheca Academicaról, amely egyaránt kiszolgálta a jogi és a bölcseleti fakultást, az iskola történetírójának: Dr. Németh Ambrusnak gondos kutatómunkára épített tanulmánya pl. azt közli, hogy állománya mindössze 1060-ra rúgott 1818-ban, s többnyire használhatatlan, elavult könyvekből állt. Sok volt köztük „a hiányos és csonka ..., sokat a moly rongált meg, igen soknak pedig a táblája volt lerombolva, tépve". A pesti gimnáziumból Szarvasra került Vajda Péter pedig imigyen jellemezte 1844. tavaszelő 3-án tartott dalnoki beszédében a pestivel csaknem egyidős békési egyházmegyei tanintézetben tapasztalt állapotot: „Ezen könyvtár csekély, s az egész városban nincs könyvtár, mely a közszükségnek csak némileg is megfelelne". Azért jöttem ide - folytatta a jeles író és pedagógus -, hogy „embereket, hazafiakat neveljek. Hoztam magammal jóakaratot... Hoztam könyvtárt (állományát 1500 kötetre taksálta E. L.), mellyet izzadsággal szerzek magamnak, s mellybenezerés több forintjaim feküsznek... E könyvtárt megnyitám tanítványaimnak, sőt megnyitám a közönségnek, 78