Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

nagy buzgalommal Székács is, bár szívesen járt a neves magántanár - a hamarosan hallei professzor: a magát tréfásan a hegeli iskola utolsó mohikánjának nevező Erdmann antropológiai előadásaira is. Klasszikus nyelvekben és tudományokban való jártasságát a filológiát az ókor szelle­mi reprodukciójaként tisztelő August Böckh (Boeckh) és az „öreg Becker" előadássorozatain gyarapította és tökéletesítette, de megkülönböztetett figyelmet tanúsított Gans élénk és vonzó órái iránt is, aki férfias öntudat­tal és nem kis bátorsággal - a berlini udvar „ rosszallását" kiváltó szellem­ben- éppen „ az európai nemzetek alkotmányairól" elmélkedett. Olykor­olykor Mitscherlichnél is hospitált. Többnyire akkor, ha „érdekesebb experimentumokat mutatott fel a physic a- és chemiából". Ezt a szinte parttalan tudományos érdeklődésre valló tantárgyváloga­tást nemcsak a kor legmagasabb szellemi szintjére törekvő kulturált férfi tudásvágya és fejlett ízlés iránti igénye indokolja, nemcsak a felvilágoso­dás nyomán felerősödő természettudományos érdeklődés - az objektív igazságok kísérletek és tapasztalatok útján történő dokumentálási vágya - magyarázza, hanem az a magyar iskolai gyakorlatban uralkodó polimathiaszerű (sokoldalú tudományosságot követelő, még nem - vagy nem teljesen - szakosodott osztály tanítási) oktatásmód is, amely a líceu­mok és főgimnáziumok tanáraitól minden szakterületen egyforma felké­szültséget és jártasságot kívánt meg. A felsorolt, kimondottan filozopter - bölcsész - stúdiumokon kívül Székács „mivel nem tudhatá, nem lesz-e elvégre mégis pappá", továbbá hogy lezárja teológiai tanulmányait, és pontot tegyen a soproni líceumi diákoskodása után Lovich Ádám szuperintendenstől Besztercebányán ka­pott „kandidátusi" bizonyítványa végére, „ Twestennél - ki nem sokkal előbb jött Berlinbe - theológia dogmatikára, Neandemél az egyházi törté­nelemre irattá be magát". Ez azonban nem jelentette azt, hogy megváltoztatta eredeti célkitűzé­sét. Továbbra is a tanári pálya vonzásában élt, és tett kisebb-nagyobb tanulmányi kirándulásokat (előbb berlini lakótársával: Tóth Mihály ké­sőbbi losonci lelkésszel Jéna-Halle-Münchenbe ment, majd a szemeszter végén Hamburg és több híres nyugat-európai nagyváros érintésével Londonba), és töltött 3 hónapot (1835. okt. 9. - dec. 15.) a lipcsei egyete­men, ahonnan pénze fogytán mint a filozófia doktora tért vissza hazájába. Itthon ideiglenesen - míg valamilyen elfogadható munkához vagy álláshoz nem jut, - Pesten az un. Nákó-házban a magyar portréfestészet akkor még reményteljes ígéretével: Barabás Miklóssal (Antal) lakott együtt. Első napjait feltehetően a Szerb népdalok és hősregék sajtó alá rendezésének az ügye kötötte le. Kiadója Kunoss Endre lett, A megtisztelő ajánlatra sem kellett túl sokat várnia. Január második 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom