Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

leglogikusabban fogalmazó írója-költője volt. Kölcsey például ezeket mondta róla emlékezetes recenziójában: „Az ő nyelve szép, tiszta, vilá­gos, egyszerű" - képei átlátszóak és tiszták; „ darabjain bizonyos érezhető nyugalom ömlik el. Ő szomorg és enyeleg anélkül, hogy magát egészen elkapatni hagyná... Kis a magyar nemzetnek filozófus poétája". Kazinczy ehhez még azt is hozzátette - egy kicsit túlértékelve a valójában közép­szerű költő szerepét és súlyát: „Te vagy, barátom, te vagy az a poétája nemzetemnek, aki lelkeinket a maga méltóságának érzésére tanítja". Mint stilisztát többre taksálta önmagánál: „Stílusom szökdelő,csapkodó, rendetlen; a tiedben rendben folynak a gondolatok, s az a mesteri szövés, mellyel egymásba láncolgatod a periódusaidat, csak azt nem ragadja csudálkozásra, aki az olyat éppen nem tudja cselekedni" - összegezte mint objektív értékítéletet egyik levelében. Székács páratlan ismeretek birtokába jutott Kiss János vasárnap délutá­ni beszélgetései, foglalkozásai révén. Altalános és teológiai kultúrája egyaránt sokat nőtt. Elvi állásfoglalása, emberi magatartása határozot­tabb lett. Igazi férfivá serdült. A 3 év elteltével külföldi továbbtanulási szándékában megedződve és megerősítve, 1829 nyarán - rövid időre - hazatért szüleihez, nem fogad­ván el - valószínűleg Kis János atyai tanácsára is hallgatva - a „gyarlón díjazott" soproni segédtanári meghívást. (Mezőberényi tanulmányait be­fejezve, visszautasította a tiszaföldváriak felkérését is. ők tanítóként szerették volna alkalmazni.) Űzte a tudásszomj és az újabb erőpróba - az eddigieknél magasabb cél és feladat teljesítési vágya. Német egyetemen akart megmérettetni: teológiai előadásokat hallgatni és bölcsészettudori címet nyerni. Mielőtt azonban a hozzávaló tetemes költség előteremtését megkezdte volna, kitűnő líceumi végbizonyítványa mellé Besztercebányán Lovich Ádám szuperintendens előtt fényes sikerű „kandidátusi" vizsgát tett, és csak ezután indult útnak, hogy Mikolay István és temesvári lelkésztársa: Simon nagytiszteletű úr közbenjárásával és meleg ajánlásával Rudnai Nikolics Jánosné (Kevermesi Tököly Lujza) 12 éves fia, Péter nevelését a Torontál megyei Rudnán és a szerémségi Karlócán évi 400 forintos fize­téssel megkezdje. $ 0 0 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom