Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

azokat semmiféle erő és hatalom nem tudta kitörölni onnan. Nagy erkölcsi biztonságot adó bölcs intelmének végső konklúziója mindössze ennyi volt: „Ne feledd az imádságot; kerüld a rossz társaságot!" Minden lényeges dolgot felölelt és átfogott ez. Örök társa, szilárd, megingathatatlan életelve, erkölcsi iránytűje is lett: Ha csüggedtem, bátorított, Ha inogtam, szilárdított. Meg is dicsért, meg is intett, Majd vigasztalt, majd legyintett, Mind jártomban, mind keltemben, Bánatomban, örömömben Híven kísért mind maiglan, Kísérend is holtomiglan írta egy későbbi eredetű vallomásos versében. Apja és a „legjobb rokon" - a saját lovait befogó Vághy Mihály uram Csongrádig vitték el. Itt elváltak útjaik. S ha otthon - az édesanyától és a testvérektől-rokonoktól vett búcsúkon - elérzékenyülése még nem tört ki fájó sírásban, most, midőn apját és Mihály bátyját hazakocsikázni látta, a rászakadt nagy magányban nem tudta visszatartani könnyeit. Mint írta: „ ...keservesen kisírtam magamat, s örültem, hogy emberek nem látták siralmamat, csakis az Isten, kiben mindig bíztam, s a ki tudója volt, hogy siralmam szívemből fakadt". A nyugati határszélen fekvő Sopronban - az ország egyik legkulturáltabb városában - mindössze három évet töltött. Más életformát, más gondolkodásmódot talált itt. Más ipari, gazdasági, kereskedelmi orientáció hatása alatt éltek és tevékenykedtek az emberek, mint amit a hosszú török uralom alatt elnéptelenedett s mindössze 100 éves múltra visszatekintő Mezőberényben (1723-ban települt újra) megismert. Sopron igazi város volt: gyorsan és harmonikusan fejlődő. Magasfokú lakáskultúrája, csinos házai és stílusos középületei, szép templomai, különböző szintű és felekezetű iskolai és szociális létesítményei, sajátos dialektusban beszélő, dolgos és célratörően takarékos „ponzichterei", csodálatos környezete: a soproni dombhát a festői szépségű Fertő-tóval, nagy szőlőtelepei, korszerű földművelése és állattenyésztése, élénk ipara és kereskedelme elbűvölte a messzi vidékekről jött idegeneket. Emellett kimondott iskolaváros volt. Evangélikus líceumának Payr Sándor Negyedfélszázados főiskola Sopronban című „emlékfüzete" szerint 1827-ben 408 tanulója volt (közülük 96 járt a tápintézetbe), holott a város lakosságának csak szűk 3/10-e 18