Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

egy tágas új épület felépítéséről is gondoskodni kellett. Az országos gyűjtés megszervezése, az építkezés előkészületeinek irányítása túlnyomórészt Benkára hárult. „Az oskola fundatiojából - értsd a Wenckheim Ferencné Rosenfeld Karolina féle alapítványból - ki nem telő több költségeket" ugyanis az egyházmegye nem tudta magára vállalni, ennélfogva ahogy a körlevél mondja: „Mi Protestánsok az Ország Oskolai fundátusából elzáratva lévén Oskolánk virágzásának előmozdítása végett" kénytelenek vagyunk „ hitünk sorsosainak kegyes jóltevő adakozását" kérni és elfogadni. Benka a sok gonddal és fokozott idegi megterheléssel járó szervezőmunka ellenére, mindig talált módot és alkalmat, hogy rendkívüli időkben és alkalmakon tovább növelje Székács tudásszintjét és ismereteit. A kor neoklasszicista szellemét követve, különösen az ókori latin klasszikusokat (Horatius, Vergilius, Ovidius, Caesar és Curtius) hozta közelebb az akkor még tanári pályára készülő eminens diákhoz. Együtt olvasgatták műveiket, s közben a nehezebb szövegrészek pontos értelmezését a tanítvány szokatlan méretű érdeklődését élvező Benka szakszerű magyarázatokkal könnyítette meg. A korszellem alakulásával keveset törődő hivatalos központi oktatáspolitika rovására írható, hogy Székács a magyar irodalom létezéséről sokáig nem tudott semmit. A hagyomány szerint első idevágó élményét sem az iskolának, hanem Szigethy Jánosnak és fiatal lelkésztársának, az Orosházára 1823. tavaszán megválasztott Mikolay Istvánnak köszönhette. Ők adták kezébe Berzsenyi és Kölcsey műveit (tagadhatatlanul Berzsenyi gyakorolt rá mélyebb hatást), sőt Mikolay a magyar nyelvújításról és annak politikai jelentőségéről; az ortológusok-neológusok harcáról is beszélt neki. A nyári hosszabb szünetekben meg a berényiek körében szerzett hézagos és rendszertelen német „nyelvtudását" és beszédkészségét Mikolay felesége: Tessedik Johanna- Tessedik Sámuel leánya -fejlesztgette és gyarapította. A szellemi terheléseket jól bíró ifjú tantervi anyagon fölüli irodalmi jártassága, ízlése, és látásmódja tovább gyarapodott és tisztult Mezőberényben. Az 1825/26-os tanévben ugyanis tanulótársai arra kérték meg, hogy alkalmi verssel ő köszöntse nevenapján a helybeli Wenckheim uradalom tiszttartóját, a gimnázium gazdasági ügyeinek irányítóját: Major Pált. Székács vállalta a megtisztelő feladatot, s most is - akár az orosházi tanévzáró ünnepségen -bátranés hatásosan adta elő az önmaga szerkesztette, hagyományosan latin nyelvű köszöntőt, sőt azt az egybegyűlteknem kis meglepetésére egy eredeti magyar verssel is megtoldotta. Ezzel az ünneplésre összejött értelmiségi urak és hölgyek egyszerre felfigyeltek reá. Több ízben is helyet kapott a tiszttartó vendéglátó aszta16