Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

A Mezőberényben töltött hat esztendő nemcsak a nemzetiségi kérdésben otthonról hozott toleráns magatartást tudatosította Székácsban, hanem egyéniségének harmonikus fejlődését is elősegítette. Lakásadói révén élő, eleven kapcsolatban állt a helyi élettel, hiszen pl. Szászky Ádámnénak, akinél 3 éven keresztül lakott, úgyszólván mindenese: „kertőrzője, pincemestere, számtartója és imádkozó társa volt", ennélfogva akarvaakaratlan megismerte a falu népének ízlés- és gondolkodásformáját, gondjait és reményeit. Az iskola és az alumneum - a társadalmi alapítványokra támaszkodó „tápintézet" - pedig, amely mérsékelt díjazás mellett ellátásban részesítette, folyamatos és kitartó munkára nevelte. Hogy szüleinek minél kevesebbet kelljen költenie rá, kezdettől fogva magántanítással is foglalkozott. Minden percet kihasznált: szórakozásra, haszontalan időpocsékolásra nem gondolhatott. Az utolsó két évben, amikor az igazgató: Benka Ádám ajánlatára Ruttkay József abonyi földbirtokos {Zsilinszky Mihály szerint postamester is; a kettő különben nem zárja ki egymást- a munkakör nem is volt lealázó; minthogy Abony a forspontok irányító gócpontja volt, a küldemények szortírozása komoly ismereteket kívánt) fiai mellé házitanítóként alkalmazta, már a „ tápdára" sem kellett fizetnie. Boldog örömmel számolt be a kedvező változásról szüleinek, Isten jóságának tulajdonítván, hogy munkájáért szabad lakást és havi 6 forint fizetést kap, és hogy az igazgató is visszaadta neki a már lerótt „ alumneumi pénzt". Arra a kérdésre, vajon miben rejlett a berényi alma mater Székácsra gyakorolt rendkívüli hatásának a titka, azt felelhetnénk: abban, hogy az valóban oly magas kulturáltságú lelki-szellemi műhely volt, amely a szeretet és a rend egymást erősítő, természetes kölcsönhatásával nemcsak az intellektuális gyarapodásra, hanem az erkölcsi tökéletesedésre is nagy gondot fordított. Tanárai nemcsak oktattak, hanem neveltek is. A jövő értelmiségi embereit tisztelték a diákokban, s ennek megfelelően szinte személy szerint törődtek-f oglalkoztak velük. Azt tudatosították, hogy az ember értéke nem a faji, nem a vallási hovatartozás, nem a vagyoni helyzet, nem az előkelőbb vagy alacsonyabb származás függvénye, hanem azt a tiszta erkölcsi elvekhez való következetes alkalmazkodni tudás, a nemes emberi tulajdonságok, a társadalmilag hasznos honépítő munka vállalása és teljesítésének a mértéke és minősége adja. Más szóval: hogy a becsületes „ember"-névre kizárólag az értelmi és erkölcsi tökéletesedés, az intézményesés az önnevelés magasfokú szintézise tesz méltóvá bennünket. A mezőberényi iskola a különféle nyelvű és szellemiségű tanulókat igen okosan - az egyetemes emberi értékek és általános erkölcsi normák alapján a felvilágosodás nevelési direktíváinak szellemében kívánta egy14