Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

tása új korszak nyitányát jelentette mind az egyetemes evangélikus egyház, mind a bányai egyházkerület történetében. Főpásztori munkássága alatt az üdvös reformok és egészséges szemléletváltások garmadájával igazolta vezetői rátermettségét. Azt, hogy határozott programja lévén élni tud a kínálkozó lehetőségekkel. Vagyis okosan kiaknázza az egyházaknakés egyháztagoknak a megvédett autonómia felett érzett határtalan lelkesedését: - helyes sorrendiséget alkalmazva, korszerű változtatásokat hoz mind a gyülekezeti életben, mind az egyházkormányzatban. Békét teremt a pátens-harcok kampányszerű nacionalista agitációjával tudatosan megosztott, egymással szembeállított gyülekezetek és hívők között, és bölcs intencióival, irányelveivel, részrehajlás nélküli intézkedéseivel enyhíteni tud a többnyire kívülről szított bizalmatlanság-érzeten. Valóban. A visszaszerzett „belkormányzati szabadságnak" megfelelően új, korszerű adminisztrációs rendet dolgozott ki a Bach-korszakban bevezetett és az egyházakra rákényszerített irányítási forma helyett. Megreformálta és felfokozta a gyülekezeti életet, és olyan országos jelentőségű társszervezeteket: karitatív intézményeket hozott létre, amelyeknek üdvösségéről és szükségességéről, megszervezésük módjáról már a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szabadságharc előtti - 1846-47-es - számaiban is értekezett. A „merengő próféta" híres triásza: régi, kényszerűségből elvetélt, de el nem évült programjai keltek életre, és követeltek maguknak új, a történelmi-társadalmi viszonyokhoz ügyesen alkalmazkodó formát. Melyek ezek? Papi-tanítói konferenciák szervezése és folyamatos működtetése; a lelkészi és nevelői posztgraduális önképzés-továbbképzés módozatainak kikísérletezése a gyakorlati igehirdetés és a lelkészi szolgálat tökéletesítésére; aztán a papok-tanítók anyagi helyzetének gyökeres javítása; illetve az „egyházi koordináció" - egységes intézkedési szisztéma - kidolgozása és használatba vétele az egymástól független kerületek között. Álljunk meg itt egy szóra, s szögezzük le ismét: Székács szakmai és személyes emberi sikereinek a tetőfokán - egyházirányító minőségében sem tagadta meg 1848-at. Nem annak tulajdonította, mint egyesek, a kényszerű tétlenséget. Egy 1860. dec. 18-i értekezlethez fűzött hozzászólásában is határozottan visszautasította a „48 iránti közömbösség" aulikus indíttatású vádját, azt bizonygatván, hogy a protestánsok az önkényuralom alatt is „a 48-as törvényekhez ragaszkodva küzdöttek a jogaikért". Hagyományos 48-as szemlélettel küzdött Székács mindenfajta diszkrimináció, minden hátrányos megkülönböztetés ellen, felelevenítvén több elintézetlenül hagyott, félbe-szerbe maradt elvet és tervet. Ilyeneket: 102