Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A „Cabiansky Kalendár” jelentősége az alföldi szlovákság életében
ország tehénállománya 1922-ben 2.525.348 darabot számlált. A kis- és nagygazdák termelőszövetkezeteket alakítanak, a szövetkezetek tejüzemeket létesítenek, amelyekbe a tagok naponként beszállítják az általuk termelt tejet. Dániában 761 ily szövetkezet működik. A tehenenkénti évi átlagos tejhozam 2.503 kg. Hogy a dán parasztok ma úgyszólván az egész világ legműveltebb parasztjai, azt Lutheren kívül a maguk kiváló lelkészének, Grundtvig Frigyesnek köszönhetik legfőképpen. Ő buzdította a dán parasztokat, hogy főiskolákat alapítsanak ne csak a papok, orvosok, ügyvédek, de a földmívelők számára is. Dánia egész területén vannak ily parasztfőiskolák, melyekben téli időkben folyik a tanítás, s amely iskolákat fiatal földmíves férfiak és nők látogatnak". 11 Az ilyen írások egészen bizonyosan legalábbis gondolkodásra késztették a mi maradi gazdáinkat is. [...] c) Életrajzok Az előbbi témakörrel, a történelemmel rokonok az életrajzi írások, amelyek ugyancsak szép számmal találhatók naptárunkban. Életrajzuk ismertetésére nem az uralkodókat és a hadvezéreket érdemesítette elsősorban, hanem sokkal inkább az emberi szellem óriásait. így aztán a naptár olvasói megismerkedhettek Sokrates, Diogenes, Tessedik Sámuel, Ghandy, Guttenberg János, II. Rákóczi Ferenc, Nobile, Dosztojevszkij, Shakespeare, Tojohiko Kagava, Tranovszky György, Sadhu Sundar Sing, Schweitzer Albert és az emberiség sok más szellemóriásának életével, munkájával. [...] d) Néprajzi írások [...] E néprajzi írások sorát Linder László békéscsaba - erzsébethelyi evangélikus lelkész nyitotta meg 1932-ben. Linder kezdetben csak a maga gyönyörűségére gyűjtögette a Békéscsabán még megtalálható régi szlovák parasztbútorokat, népviseleti ruhadarabokat, edényeket. Munkájába később bevonta a vezetése alatt álló erzsébethelyi fiatalságot is, melynek segítségével átfésülte szinte egész Békés megyét. Az így begyűjtött, vagy csak felfedezett, de a régi tulajdonosok kezén maradt anyag beszervezésével 1931 Pünkösdjén nagyszabású megyei népművészeti kiállítást rendezett, melyről ő maga egyebek között a következőkben számol be. "Pünkösd ünnepén nyílt meg a kiállítás. Emlékezetes napja ez az erzsébethelyieknek. Mintegy 80, túlnyomórészt csabai és komlósi lány öltötte magára a régi népviselet ruhadarabjait, s úgy jött el a templomba. Amikor láttuk ezt a színes sereget, amint imádsághoz letérdelt az oltár előtt, lelkünk megtelt szent áhitattal .... Az Öregasszonyok emlékezve a régi időkre, könnyes szemmel nézték leány unokáikat, akik most ugyanazokba a ruhákba öltöztek, amelyeket ők viseltek fiatal korukban. Az istentisztelet után mentünk a kiállításra .... Nagy meglepetésünkre egyetlen csúfolódó megjegyzést sem hallottunk útközben, ellenkezőleg, ilyen felkiáltásoknak voltunk fültanúi: Jaj, de szép! Beh nagy kár, hogy ezt a gyönyörű viseletet elhagytuk."... "Sokan jöttek el vidékről is a kiállításra és nem győztek csodálkozni azon, hogy honnan kerültek elő ezek a gyönyörű kivágásos padok, székek, meseszép edények? Hogy valóban ennyire ügyes ez a mi csabai népünk? - Eljött egy pesti múzeumigazgató is, Győrffy István, aki látva a mi szép virágos lócáinkat, székeinket, kijelentette, CK 1924. 24., 26. 87
