Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása
Szétszivárgás A föld és kenyér után igyekvő békéscsabaiak terjeszkedésének csak egyik formája volt a szervezett raj kibocsátás, a nagybirtokok parcellázásakor végrehajtott telepítési akciók sora. Ezeket viszonylag könnyű számba venni és időben is elhelyezni, hiszen mindegyiknek valamilyen írásbeli, okmányszerű nyoma van. Volt azonban a békéscsabai parasztság terjeszkedésének egy másik, kevésbé látványos formája: a szétszivárgás. Ahogy a tónak, vagy a folyónak a vize nem marad meg utolsó cseppig a medrében, hanem lassan, észrevétlenül beveszi magát a környező talajba, szétszivárog, valahogy ugyanezt cselekedte a békéscsabai szlovák eredetű evangélikusság is. Előbb kitöltötte az egész óriási békéscsabai határt, teleépítve azt a tanyák ezreivel. Elég korán megszállta a nem szorosan Csabához tartozó, mégis vele kapcsolatban álló pusztákat (Mezőmegyer, Ottíaka-puszta), sőt a földéhség növekedésével csakhamar átlépte városa határát és átszivárgott a szomszédos falvak és városok határába is, megvásárolva az ottani, földet talán kevésbé szerető, vagy a gazdálkodáshoz kevésbé értő lakosok földjeit. A terjeszkedésnek ez a folyamata lassú, szervezetlen, észrevétlen. Nehéz nyomon követni és időileg elhelyezni. A továbbiakban mégis megkísérlem népünknek ezt a szinte észrevétlen szétszivárgását felvázolni, irányát és arányait megállapítani. Ebben a vonatkozásban első helyen kell említenem Mezőmegyer nevét. a) Mezőmegyer [...] Mezőmegyer a 15. és 16. században Békés megyének nagyságra ötödik községe volt. A török uralom alatt elpusztult, úgyhogy a hódoltság megszűntével jó ideig lakatlan pusztaság. 46 Egyik része a szomszédos Doboz községhez tartozott, ezt nevezték Dobozmegyernek, a másik része Békéscsaba határába, ennek neve Mezőmegyer. A 18. század elején a Megyeri-puszta egészen Csaba közepéig ért. A gimnázium épülete mögötti utcácskán egy árok vonult végig, amely árok túlsó oldala már Mezőmegyert jelentette. Az 1738. évi nagy pestisjárvány idején a veszteglő házak itt voltak felállítva s az akkori evangélikus lelkész, Burian Sámuel ez árkon keresztül, hosszú póznán nyújtotta át a másik oldalon bezárt, halálra készülő, gyónó betegnek az oltári szentséget. 47 A mezőmegyeri puszta az újjáalapított Békéscsaba határának olyan része, amit a csabai telepesek legelőször fogtak művelés alá, Haan Lajos szerint itt voltak a csabaiak szántóföldjei és szőlőskertjei. Tanyák nagyobb számban való építése itt is nyilvánvalóan a jobbágyfelszabadítás után, a 19. sz. derekán kezdődött. Az egyre szaporodó szlovák nyelvű evangélikusság előbb saját maga fogadott fel Pusztai András szabómester személyében nem okleveles tanítót, majd 1886-ban a békéscsabai evangélikus egyház megvette az említett szabómester házát iskola céljára, s mindjárt attól az évtől kezdve szolgálatba is állította az első okleveles mezőmegyeri tanítót Botyánszki János személyében 48 Dobozmegyeren Márkus 298. Haan 1866-Bcs. 21. Szentkereszty 366. 65
