Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása

hogy papjának és tanítójának két éven keresztül sem tudott fizetést adni.

14 Erre a szegénységre jellemző a következő anekdota is. Történt még az 1860-as években, hogy az őszi, szeptemberi egyházmegyei közgyűlésen az esperes örömmel jelentette, hogy az apatelki egyháznak két leányegyháza, flliája lett: Zimbró és Repszeg. Rá tavaszra megint volt esperességi közgyűlés s az apatelki lelkész, Orgován Pál szokása szerint most is tele volt panasszal. Elmondta, hogy ő milyen vad vidéken, milyen vad nép között lakik, hogy Apatelken túl már valóságos Ázsia van, hogy fizetése oly csekély, hogy abból megélni lehetetlen s hogy a leánygyülekezetek mily messze vannak, erdőkön- hegyeken túl, egyszóval: ahhoz a kicsiny fizetéshez képest, amelyet ő kap, az ő egyháza nagyon terhes. - Haan Lajos békéscsabai lelkész, a gyűlést követő közebéden poharát emelve felkél és azt mondja, hogy mielőtt felköszöntőjét az általa kiszemelt egyházra elmondaná, fölkéri lelkésztársait, mondanák meg neki, melyik az esperességben a legszaporább egyház? Erre az egyik azt kiáltja, hogy Csaba, a másik, hogy Szarvas, ismét más, hogy Orosháza stb. Mire Haan azt feleli: Nem Uraim! Én úgy tudom, hogy Apatelek. Mert íme, csak a múlt ősszel jelentette hivatalosan az esperes, hogy Apateleknek két filiája lett, most pedig maga az egyháznak a papja mondja, hogy az ő egyháza "nagyon terhes". Persze, lett erre hahota és kiabálás, hogy "Éljen Apatelek!"

15 Nos, az apatelki egyház közismert szegénysége alkalom lehetett nem rossz indulatú, baráti tréfálkozásra, mégis a gyülekezet szempontjából fájdalmas valóság volt az. A rosszul, vagy sehogyan sem fizetett tanítók örökösen változtak, az egyházközség éveken át volt tanító nélkül, úgyhogy iskoláját 1900-ban kénytelen volt az államnak átadni.

16 A községben az 1900-as népszámlálás szerint az 1267 lakosból 803 román, 225 magyar és 231 szlovák anyanyelvű volt. A század elején még éltek a faluban a következő békéscsabai eredetű családi nevek viselői: Balaj, Cselóvszki, Dohányos, Galó, Gulyás, Hugyecz, Hursan, Kován, Kosa, Kvasz, Maján, Martincsek, Szikora, Uhrin, Viczián, Zelenák, Zsilinszki.

17 1840-ben Apatelken még 300,1880-ban csak 216 volt az evangélikusok száma, ma pedig már csak 145. Békéscsabának ez a rajkibocsátása tehát nem mondható valami szerencsésnek. Úgy látszik, hogy a más nemzetiségbe és vallásba való beolvadás, a megélhetés miatti elvándorlás belátható időn belül felmorzsolja ezt a maroknyi, csabai eredetű evangélikusságot. Pedig Apatelek egy rövid időre neves gyülekezet lett a magyarországi evangélikus egyházban, mert 1918-ban, közvetlenül az összeomlás előtt, az apatelki kicsi gyülekezet felügyelője, báró Solymossy Lajos lett a magyarországi evangélikus egyház egyetemes felügyelőjévé választva. B. egyhm. jkv. 1878. 2. p. Haan: An. 80. A-Bjkv. 1901. 36. p. Uo. 1908. és köv. évek. 53