Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története
valók voltak, míg az érkezők vagyonos gazdák és iparosok, akinek számára megfelelő csereingatlant Békéscsabán nem tudtak juttatni a hatóságok. Az 1946/48. évi lakosságcsere döntő módon megváltoztatta Békéscsaba nyelvi képét. Hiszen a szlovák ajkú lakosság száma 7.408-al csökkent, ugyanakkor a magyarok száma 1.300 beköltözővel szaporodott. De megnőtt a magyarság száma még külön azzal is, hogy az itt maradt szlovákok közül nem kevesen oly értelemben vonták le ittmaradásuk konzekvenciáit, hogy attól kezdve nyíltan a magyarsághoz tartozóknak vallották magukat. Mutatják ezt a következő népszámlálási adatok is. A lakosságcsere előtti utolsó népszámlálás szerint Békéscsabán (1941-es népszámlálás) 35.258 magyar mellett még 16.781 szlovák anyanyelvű lakos élt, míg a lakosságcsere utáni első, 1949. évi népszámlálás már 39.947 magyart s ezzel szemben mindössze 5.820 szlovákot talált. Százalékarányt tekintve a magyarság részesedése az összlakosságból 67,3 %-ról 87,0 %-ra ugrott, míg a szlovákságé 32,0 %-ról 12,6 %-ra esett vissza. [...] Az bizonyos, hogy a kitelepült, mintegy 100 ezernyi magyarországi szlovák nyereséget jelent az anyanemzet számára, mert szlovákságban való megmaradása ott biztosítva van. De az is bizonyos, hogy a legöntudatosabb magyarországi szlovák elem kivonulásával az ittmaradó szlovákság létszámban és életképességben annyira meggyöngült, hogy további magyarosodása a magyar állam minden támogatása ellenére is nehezen állítható meg. A lakosságcserével kapcsolatosan is elmondható, hogy amit a szlovákság megnyert a réven, azt elveszítette a vámon. Szlovák iskolák, szlovák nyelvtanítás 80 [...] A lakosságcsere következtében katasztrofálisan lecsökkent létszámú békéscsabai szlovákság mégis szabadon éli sajátos, nemzetiségi életét. A felszabadulás előtti helyzethez képest nagy pluszt jelent az, hogy ma Békéscsabán szlovák tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium működik. Ennek az iskolának fiatal kora ellenére is elég változatos a története. Mindjárt 1945-ben megalakult s akkor tanulóinak a létszáma elérte a hatszázat. Közben azonban megindult, majd végbe is ment a lakosságcsere, melynek következtében az iskola tanulóinak száma előbb csak rohamosan csökkent, majd szinte teljesen elapadt, hiszen az 1948/49. tanévben az intézetnek (írd és olvasd) 5, azaz öt tanulója volt csupán, akiket 7, azaz hét nevelő oktatott. Magyarország hatóságai azonban súlyt helyeztek arra, hogy Békéscsabán mégis legyen szlovák tannyelvű iskola. Tanárok, tanítók, társadalmi szervek küldöttei járták a csabai tanyákat, a megye szlovákok lakta községeit s meggyőzni igyekeztek a szlovák szülőket arról, hogy gyermekeiknek szlovák iskolában van a helyük. így sikerült is feltámasztani az általános iskolát, sőt 1949. szeptember 1-én menyűt hazánkban, Békéscsabán az első Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium is, melyben 1953-ban tartották meg az első érettségi vizsgát. Az 1964/65. tanévben a szlovák általános iskolának nyolc osztályban 166 tanulója volt (közülük 122 békéscsabai, a többi vidéki). A gimnáziumban ugyanakkor 127 diák tanult, közülük 30 békéscsabai, a többi vidéki. Nem nagy számok ezek. A magyar állam mégis a békéscsabai szlovák iskolák növendékei számára egy gyönyörű, modern, 204 férőhelyes diákotthont építtetett, maga az iskola azonban egy régebbi épületben, az 80 Knyihár 35
