Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

3. Szlovák műkedvelő színjátszás Az első világháború után az önálló csehszlovák állam megalakulása nem maradt hatás nélkül a Magyarországon élő szlovák nemzeti kisebbségre sem. Sokakban, fiatalabbakban is felébredt a már-már teljesen elaludt szlovák öntudat. A húszas években Békéscsabán is egyszerre két vonalon is jelentkezett az igény a szlovák nyelv fokozott ápolására. Az első ilyen igény az evangélikus gyülekezeten belül mutatkozott meg. Dr. Szeberényi Gusztáv lelkész szlovák nyelvű katechizációt vezetett be. Vasárnap délelőttönként, a szlovák nyelvű istentisztelet után a tanácsteremben gyülekezett az egyház ifjúsága, itt rendszerint maga Szeberényi Gusztáv igemagyarázatot tartott szlovák nyelven, az egyház arra önként vállalkozott tanítói pedig az egyházi énekeket gyakoroltatták és szlovák írásgyakorlatokat tartottak. E komoly foglalkozás után szórakozás, játékok, szlovák népdalok következtek, sőt igen hamar megkezdték a szlovák nyelvű színdarabok tanulását, majd előadását is. Az ezen egyházi csoport által előadott színdarabok rendszerint bibliai tárgyúak voltak, mint pl. A tékozló fiú (Márnotratny syn), Endreffy: Jefte fogadalma (SÍub Jefteho), és Francisci Mihály fordításában Mária Döll: Demetrius leánya (Dcéra Demetriusova) és egyebek. Ugyanebben az időben, de valamivel későbben egy másik vonalon, egészen világi területen is jelentkezett hasonló megmozdulás. A békéscsabai szlovák fiatalok közül némelyek, vallási különbség nélkül, hetenként kétszer-háromszor, mégis leginkább vasárnap esténként összejártak Pluhár Mihályék lakatosműhelyében, a Luther utcában. Itt beszélgettek, szlovák dalokat énekeltek, verseket tanultak és szavaltak, később műkedvelő előadásokra próbáltak. Az összejövetelek végén pedig halkan, hogy az utcára ki ne hallassék, elénekelték a Hej, Slovácit, az akkori szlovák himnuszt. Ebben az időben a csoport vezető tagjai voltak: Pluhár Mihály, dr. Kvasz ügyvéd, Dorkovics Mihály, Szekerka János, a Duna-fivérek, Kerepecki András, Bauko György, Gercsi János, de eljárt közéjük Francisci Mihály segédlelkész is. A rendőrség állandóan szaglászott utánuk. Amikor ebben a körben fölvetődött a szlovák színielőadások terve, Pluhár Pozsonyba és a túrócszentmártoni Matica Slovenskához fordult segítségért, onnan kapott tanácsokat és előadásra alkalmas darabokat. Csakhogy munkájukkal eddigi helyükön nem maradhattak sokáig titokban. Ekkor az evangélikus gyülekezethez folyamodtak és dr. Szeberényi Gusztáv lelkész az egyház ifjúságaként befogadta őket az ott már működő és általunk is már említett katechizációs csoportba. Ők voltak a Szlovák Ifjúsági Egyesület (Spolok Slovenskej Mládeze), de a békéscsabaiak tudatában egyszerűen csak A SPOLOK, mely ettől kezdve a békéscsabai szlovák ügy főmozgatója, motorja lett. Összejöveteleiket most már egyházi helyiségekben tartották, itt főként a szlovák nyelv művelésével foglalkoztak, énekkart alapítottak, színjátszó csoportot szerveztek, szlovák irodalommal ismerkedtek, sőt, egyes tagjaik, a későbbi népi írók, írással is megpróbálkoztak. • Az első előadásra kerülő színdarab Ján Palárik Drotár (A drótos) c. vígjátéka volt, a bemutató előadás ideje 1931. nov. 14. Az előadást a rendőrség csak Békéscsaba külvárosában, Erzsébethelyen engedélyezte. A rendezők azonban ügyeskedtek, s az 31