Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

jobb keze mutatóujját: pszt! S egyszerűen elvágja a püspök szavát. (Egyébként mindkét betegen percek alatt segített.) Amikor ez az édes jelenet később a gyűlésező papság tudomására jutott, természetesen nagy derültséget keltett, hogy Békészki bácsi csak úgy lepisszegte a félelmetes püspököt. Az egyik lelkész azonban csendesen felsóhajtott: - Könnyű Békészki bácsinak, de lenne csak ő is pap ... Csak son ti vravev, Janó?! [Ugye megmondtam, Janó?!] Áchim László fiatal legény volt a pallók korszakában, amikor csak a piactéren és a Vasút utcán volt téglajárda, másutt palló, mégpedig a legtöbb utcában egyes palló. Abban az időben a veclerkás legények subában jártak szombaton este választottjukhoz. Az utcai világítás is gyatra volt, minden fél km távolságban ha pislogott egy-egy petróleumlámpa. Esős, sáros december eleje volt, amikor az egyes pallón, úgy tíz óra tájban a következő sorrendben tartott hazafelé az Áchim család. Elől az apa, Áchim János lámpással a kezében, utána a mama, végül László, a legény fiuk. A sarkon két subás legény álldogál. Közülük az egyik, a hórihorgas, Áchimék felé indul, megragadja az apát, jobbra leteszi a sárba ezzel a vezényszóval: - Ánc! Következik a mama, balra bele a sárba: - Cváj! Áchim László, a harmadik, egy irtózatos pofont ken le a hetvenkedő legénynek, s most már ő vezényel: - Dráj! A dalia lehempereg a sárba, a sarkon strázsáló cimbora futni kezd, de előbb még odakiáltja a sárból kikecmergőnek: - Cak son ti vravev, Janó?! [Ugye megmondtam neked Janó?!] [...] Suhaj som ja z Mederu Megyeri legény vagyok Suhaj som ja z Mederu, Megyeri legény vagyok, Doma spávam v nedelu. Vasárnap otthon alszok. V pondelok tie^ cely

1 den Hétfőn szintén egész nap Z postele sa nepohnem. Az ágyból fel nem kelek. Horsle je to v utorok! Rosszabb a dolog kedden Práska mi driek, bedro, bok; Ropog a derekam, csípőm, oldalam; A tak prejde i streda, És úgy múlik el a szerda is, Co mne hőre vstáí nedá. Hogy felkelni nem tudok. Vo átvrtok v& ako tak, Csütörtökön már úgy ahogy, Pripálim si na tabak, Rágyújtok a pipára, A narobím taky dym, S csinálok akkora füstöt, v piatok ni£ nevidím. Hogy pénteken semmit nem látok. 313