Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

beöltöztette esőköpenybe, egy-két vödör vízzel leönttette s jó borravaló ígéretével arra kérte, menjen be az étterembe s jó hangosan keresse X Y-t, aki persze nem volt jelen. Amikor a vendégek látták a tetőtől talpig vizes embert s megkérdezték honnan jött? - Vandhátról! Azt felelte. No, nekiestek ekkor a társaság tagjai Kocziszky Mátyásnak: most aztán váltsa be igéretét, fizesse azt a vacsorát! Kocziszky nem is vonakodott, afeletti örömében, hogy megázott a kukoricája, gavallérosan fizetett mindenkinek. Reggelig tartott a mulatság. S csak mikor reggel, kissé kapatosan kikocsizott Vandhátra és látta, hogy mindenütt porzik az út alatta, akkor jött rá, hogy bizony jól megtréfálták őt barátai. Drága volt a vacsora. [...] Kollegák Kován Endre ismert szabó volt a Kiss Ernő utcában. Nála varratott a csabai úri osztály. Persze, vele is megtörtént, ami megesik minden dolgozó emberrel, hogy egyikmásik munkája nem egészen sikerült. így pl. nem sikerült az a nadrág sem, amit Lőrinczy tábornok készíttetett nála. A tábornok ettől kezdve, ha Kován Endrével találkozott, mindig így köszöntötte: - Jó reggelt Kollega Úr! Jó napot Kollega Úr! - Kován bácsi nem állhatta tovább, egyszer csak megkérdezte: - Tábornok Úr! Miért tetszik engem mindig "Kolléga Úrnak" szólítani? - No, csak azért, mert én sem tudok nadrágot varrni, maga sem tud, így hát kollegák vagyunk - hangzott a válasz. [...] Jogos mérgelődés Fiatal kereskedősegédek (köztük Szelner Tóni és Karácsonyi Jóska) egy nyári vasárnap délután az alsóvégi zsiliphez mentek fürödni. Fürdés közben néhány apró halat fogtak s egy üres konzerves dobozba rejtették. Fürdés után a közeli kocsmába tértek be, amelynek tulajdonosa Varga József volt. Egy liter bort rendeltek. A kocsmáros kihozza a bort, elmegy, Karácsonyi Jóska beleönti a borba a halakat. A kocsmáros után kiáltanak: -% Józsi bácsi, jöjjön csak! Bejön. Mutatják neki a bort. Nézi, vizsgálja, majd megragadva az üveget szótlanul kimegy a söntésből. Kintről behallatszik veszekedése, amint mérgesen szidja családja tagjait: - Fene vás zedov, & son ván nevravev dozráz, ze ni z Kereáía mieslajte vodu do vína, ale zo stuni! [A fene egyen meg benneteket, hát nem mondtam nektek elégszer, hogy ne a Körösből keverjetek vizet a borba, hanem a kútból!] A pikula A gyulai őszi vásárnak vége. Esteledik. A vásárosok csomagolnak. Fábry csabai szűrszabómester úr is pakolja a cifraszűröket a hatalmas vaspántos ládába. Ott áll már a kocsi is, saját kocsi, saját lovakkal. A gyulai magyarok ez időben szerették csúfolni a csabai szlovákokat. Most is, hetyke gyulai legények meghallva, hogy Fábry mester a segédjével szlovákul beszél, ingerkedni kezdtek: - Bácsi! Van e eladó pikulája? (A fából készült kis furulyákat rendszerint 306