Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Csabai kolbász

nap hajnalban keltették, s rábíztak 26 sertést, öt tehenet, két birkát és egy egész libafalkát, hogy legeltesse őket. Nyugodtan teltek az első negyedórák, amíg az éhes állatok friss füvet találtak. A baj akkor kezdődött, amikor a fű már elfogyott. A sertések a kukoricásba törtek be, a tehenek a mákba, a libák nagy gágogással a dinnyeföldre szálltak, a birkák is világnak eredtek. Lett is ebből hadd-el-hadd: szalonnamegvonás, karikásostorral fenyítés. A magát álombasíró kis pásztorgyerek álmában is távollevő édesanyját szólongatta. És most lássuk e szociális telítettségű költemény záróversét is magyar fordításban, illetve szlovák eredetiben: Amikor még kicsi voltam, oh, jaj, apám pásztornak szerződtetett. A bérem volt egy pár bocskor, köböl búza - nem felejtem - (hisz') azóta vagyok beteg. Sjednali ma^ach, moj otec sjednali k cudzím Tudom - este ked som bol maly. Sjednali mi kebel zita, backorv ... Pamatám, hej, - ved od tych cias som chory.

9 Az ilyen 10-12 éves, iskolás korú, csak nyáron szolgáló kispásztor bérét Békéscsabán általában egy öltözet ruha, egy váltás fehérnemű, egy pár szandál és a koszt jelentette. Az egész évre szegődtetett nagyobb pásztor már komolyabb fizetést kapott: 6-8 mázsa búzát, 1-2 mázsa árpát vagy 4-6 mázsa morzsolt tengerit, egy db választási malacot, egy öltözet téli felső ruhát, 1 öltözet nyári ruhát, két pár alsó (fehér-) neműt, egy pár zsíros csizmát, egy pár bakancsot, esetleg egy kucsmát vagy más fejfedő alkalmatosságot, egy kocsi szalmát (pät vikrútkov) egy-két kg háziszappant és kb 40-80 pengő készpénzt. Ezen felül minden második héten szombat délutántól vasárnap estig haza mehetett. Alsóneműjének a mosatása is a gazdaház kötelessége volt. [...] A kondás reggel 6-kor kezdte a kihajtást. A hozzá tartozó városrész legtávolabbi pontjáról indult valamely főbb útvonal felé s azon ki a disznólegelőre. Az állatot, különösen az újonnan járatottat - a gazdasszonya vagy a család valamelyik gyermeke kihajtotta a házból a vonuló csürhéig, este ugyanúgy meg is várta és hazahajtotta. Később, amikor az állat már megszokta az útvonalat, erre már nem volt szükség, elég volt a kisajtót kinyitni s a süldő, a sertés önállóan csatlakozott társaihoz, illetve kivált a kondából és hazasietett. Az egy-egy kondával kijáró sertések száma általában nem volt nagy, mindössze 60-80-100 db. Apaállatként 20-25 kocára jutott egy-egy kan. Ha a koca felbúgott, a kondás azt még aznap este, a hazahajtáskor jelentette a gazdának, amiért aztán egykét pohárka pálinka járt ki neki. A kondásnak rendszerint két segítőtársa volt: egy kiskondás (14-15 éves legényke) és a pulikutya, melyet "hajcs ide puli" szavakkal biztatott gazdája az állatok 9 Gerci 259