Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

ma is. Ennek ellenére is a szlovák nyelv igénybevétele rohamosan csökkent. Vegyünk egy példát, a konfirmációt. Az 1870. évben 357 szlovák (94,8 %) konfirmandus mellett csak 20 magyar konfirmadus volt (5,2 %). 1872-ben pedig 319 szlovák (87,6 %) és 45 magyar (12,4 %) konfirmandus.

63 Ezzel szemben a lakosságcsere előtti utolsó évben, 1946-ban 88,4 % magyar konfirmandus mellett már csak 11,6 % volt a szlovák konfirmációt igénylők száma. A lakosságcsere óta pedig szlovák nyelvű konfirmációi előkészítést a gyülekezetben senki sem kívánt.

64 Ugyanilyen irányú, bár lassúbb volt a magyarosodási folyamat a többi ev. egyházi szolgálat igénybevételénél is. Lássuk pl. az 1948. évet: keresztelés magyar nyelven 71,5 %, szlovákul 28,5 % temetés magyarul 39,1 %, szlovákul 60,9 %, esketés magyarul 89,1 %, szlovákul 10,9 % és úrvacsoravétel: magyar 54,3 %, szlovák 45,7 %.

65 Az evangélikus egyháznál a szlovák nyelvű lelkészi szolgálatok igénylése - bár minden lelkészük beszél szlovákul - évtizedeken át fokozatosan, a lakosságcsere után pedig rohamosan csökkent. Ugyanez a folyamat a római katolikus gyülekezetben még gyorsabban zajlott le, ott ma már minden szolgálat magyar nyelvű. 4. A szlovákság védekezése Mindenfajta élő szervezet a létét fenyegető támadás esetén önkénytelenül is védekezni kezd. Az előző fejezetekben tárgyalt "magyarosítás" és "magyarosodás" folyamata a békéscsabai szlovákság létét fenyegette, természetes, hogy ez a szlovákság is védekezésbe vonult, sőt, volt idő, amikor ellentámadásba lendült a magyarsággal szemben. a) Erőfeszítések a nyelvi status quo fenntartására Másfél évszázad folyamán sok minden kisiklott az egykor uralkodó békéscsabai szlovákság kezéből. Megszűnt a szlovák tanítási nyelv az iskolákban. Azt mondhatni, hogy kizárólag csak az egyházi életben őrizte meg befolyását. Most ebbe kapaszkodott bele görcsösen, legalább ezt a pozícióját próbálta megőrizni. A szlovákság és a magyarság küzdelme Békéscsabán egy szűkebb területen, az evangélikus egyházi élet területén dúlt elsősorban. És ez talán természetes is volt. Hiszen egyfelől a békéscsabai szlovákok túlnyomó többsége evangélikus volt, másfelől a reformáció legalapvetőbb elveinek egyike az anyanyelv megbecsülése, a híveknek anyanyelvükön történő lelki gondozása. Harmad, de nem utolsó sorban azért is éppen az evangélikus gyülekezet lett a szlovákság védekezésének, részben ellentámadásának színtere, mert ebben a nyelvi szempontból legkritikusabb időszakban két Szeberényi: dr. Szeberényi Lajos Zsigmond és fia, dr. Szeberényi Gusztáv volt mások mellett a csabai evangélikusok két papja. Szeberényi Lajosnak országszerte "pánszláv" híre volt. Soviniszta magyar körökben szinte borzadállyal emlegették nevét. Pedig ő nem volt pánszláv, nem is lehetett az. Családi otthonának nyelve a magyar volt, gyermekei nem tudtak szlovákul. Gusztáv fia is csak akkor kezdett e nyelven tanulni, amikor már papnak készült. Szeberényi Ev. hird. Ev. konf. Ev. stat. 24