Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Áchim L. András és a békéscsabai evangélikus egyház

volna egyet-mást a hiányosan iskolázott Áchim, de talán Szeberényi is találhatott volna valamelyes igazságot Áchim elveiben és magatartásában a tekintetben, hogy társadalmi rendszert megváltoztatni, tömegek nyomorúságán segíteni, csak íróasztal mellett ülve és elmélkedve nem lehet. Szervezkedni is kell, tömegeket mozgatni, harcolni is. [...] De ha mindebből semmi sem következik be, csupán annyi, hogy a csendes szavú Szeberényi hatására Áchim is csendesebb hangzót használ, nem sért meg boldogboldogtalant, aki közelébe kerül, akkor lehet, hogy a Zsilinszky-fiúk sem indulnak el bottal és revolverrel a kezükben őszintén, vagy mondvacsináltan "elégtételt" keresni apjuk számára. Ha pedig nem indulnak el, akkor Áchim tovább él és tovább munkálkodik. És most jönnek a legizgalmasabb kérdések: Mi lett volna, ha Áchim megéri az első világháborút, ha a háborús parlamentben szavát hallathatja ő, aki már a század első évtizedében is a fegyverkezés ellen foglalt állást? Mi lett volna, ha a szlovákságból érkezett és a nemzetiségi mozgalmak vezéreivel kapcsolatot keresett Áchim valahol a magyar politikai élet élvonalában áll akkor, amikor a háború vége felé a kormányzat a nemzetiségekkel való megegyezés útját kereste? És mi lett volna, ha Áchim megéri az őszirózsás forradalmat, az első Tanácsköztársaságot ...? Mi lett volna akkor? Nyilvánvaló, hogy e kérdések egyikére sem adhat senki megbízható választ. Csak egy bizonyos. Ha Áchim megérte volna a világháborút, a forradalmat, nem maradt volna az események tétlen szemlélője, hanem beleszólt volna a hazai történelem alakulásába. 230