Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Áchim L. András és a békéscsabai evangélikus egyház

nagybirtokosok lehurrogták Szeberényit."

39 A magyarországi parasztság nyomorúságának egyik oka volt a parasztellenes, nagybirtokoknak kedvező, elavult adórendszer is. A 8-10 holdas paraszttanya birtokosa nem egyszer kétszer akkora községi adót fizetett, mint a szomszédságában fekvő 3-4 ezer holdas birtok tulajdonosa. Áchim emiatt igen határozottan követelte a progresszív adórendszer bevezetését. Lássunk erre vonatkozólag egy részt az 1906. évi májusi parlamenti beszédéből: "mindaddig, míg a fokozatos adórendszer be nem hozatik ... a földmívesek ... baját orvosolni... nem lehet""... csak annak a minisztériumnak fogom megszavazni a költségvetést, amely hajlandó a fokozatos adórendszert ... keresztül vinni."

40 Szeberényi sincs jobb véleménnyel a hazai adórendszerről Ezt írja: "Az alföldi parasztságra mind nyomasztóbban súlyosodik az adóteher. ... Az adórendszer nálunk ósdi, elmaradt és a sokat szidott Ausztria új adórendszerével messze túlszárnyalt bennünket."

41 Szeberényi nemcsak elvben vallotta az adórendszer megreformálásának, progresszívvé tételének szükségét, hanem ahol arra módja volt, az egyházi életben meg is valósította. A gazdasági válság idején, a harmincas években a békéscsabai evangélikus egyházban a nincstelenek egyházi adóját házaspáronként - írd és olvasd - évi 50, azaz ötven fillérben állapította meg. Az erről tanúskodó jegyzőkönyvi pont így szól: "A költségvetés részletes tárgyalása során dr. Szeberényi Lajos Zs. főesperes javaslatára a képviselő-testület elhatározza, hogy az 1936. évtől a vagyontalan napszámosok és cselédek az eddigi 1 P. 50 f. helyett csak 50 fillér párbért fizessenek."

42 Az egyházi törvények értelmében gyűléseken csak az olyan egyháztag bírt szavazati joggal, aki előző évi egyházi adóját kifizette. Nos, Szeberényi azért szállíttatta le ily hihetetlenül alacsony szintre, páronként 50, tehát személyenként 25 fillérre a szegények évi egyházi adóját, hogy a legszegényebb ember is biztosíthassa magának az egyházi ügyekbe való beleszólás jogát. Szeberényinek ez az adórendszer változtatása tehát nem egyszerűen szociális intézkedés volt, hanem elsőrendűen pozitív politikai cselekedet. Áchim és Szeberényi azonban nemcsak a parasztság szociális kérdéseiben voltak azonos állásponton, hanem egy sereg más kérdés tekintetében is. Ott volt pl. a közigazgatás, amelyet Áchim oly következetesen támadott, mert hiszen annak túlkapásaitól politikai pályafutása során maga is szenvedett. Nos, Szeberényi sem volt elragadtatva a magyar közigazgatástól, melyet "ázsiainak" nevez. Majd így nyilatkozik róla: "Nálunk, ha baj van valamely vidéken, ha az elégületlenség magas fokot ér el, azonnal előveszik az országosan elterjedt "izgatási elmélet" módszereit és üres jelszavait.... Sehol a világon annyi embert be nem csuknak "izgatásért", mint nálunk. Valóságos boszorkánypörök ezek, melyekre a tisztultabb jövő kor úgy fog gondolni, mint kultúránk sötét, érthetetlen foltjaira."

43 39 Virágh 197. 40 Farkas 32.41 Szeberényi L. Zs. 1907.13. 42 Presb. jkv. 1935. nov. 29/448. p. 43 Szeberényi L. Zs. 1907. 68. 220