Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története
ilyen törekvés tagadhatatlanul volt is. [...] A magyarosítás leghathatósabb eszköze volt - az elnemzetlenítés világszerte legáltalánosabban használt intézménye - az iskola. A magyarosításnak durva formái Békéscsabán kevésbé érvényesültek. Ami túlkapás pedig történt, annak is nem annyira a helyi hivatalos vezetés, mint inkább túlbuzgó egyesek voltak kezdeményezői. Példa erre Hursan János evangélikus egyházi tanító esete. Hursan János egy este ismerős, mondhatni baráti körben szórakozott a békéscsaba-erzsébethelyi "Jobb mint otthon" vendéglőben, ahol nótázgattak. Hursan a zenészekkel egy szlovák nótát is elhúzatott, ami ellen társaságának egyik tagja tiltakozott. Ebből vita keletkezett s a vita során elhangzott, vagy talán el sem hangzott kijelentéseket a társaság említett tagja bejelentette a hatóságnak, a dologból per lett s Hursan Jánost egy havi börtönbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillagbörtönben le is töltött. Hursan ezek után itthagyva Magyarországot Csehszlovákiába távozott. 49 A békéscsabai szlovákság elleni támadás mégis a dr. Szeberényi Lajos Zsigmond ev. esperes elleni politikai hajszában érte el tetőpontját. De hát ki is volt ez a hazai nemzetiségi vonatkozásban oly sokat emlegetett Szeberényi Lajos Zs.? Az egykori békéscsabai ev. püspük, dr. Szeberényi Gusztáv fia, 1891-től békéscsabai lelkész, majd esperes. Egy időben országosan pánszlávnak, hazaárulónak tekintették. Pedig nem volt az, csupán liberális gondolkozású, népét szerető, minden jogfosztás ellen bátran küzdő, harcos egyéniség volt, békéscsabai hívei nyelvi jogainak védelmezője. Az első világháború után rövid időre Békéscsaba is román megszállás alá került. A románok megpróbálták a Békés megyei szlovákokat arra rávenni, hogy kérjék Romániához való csatolásukat. Békéscsabán is folyt ilyen szervezkedés s a város tele lett suttogó híreszteléssel, hogy a mozgalom vezetője Szeberényi Lajos Zs., sőt, hogy ő ily tárgyban 100 tagú küldöttséget is vezetett a párizsi békekonferenciára. Kellemetlen volt ez a suttogás, még kellemetlenebbé vált az, hogy e vádak a sajtóban is napvilágot láttak. A "Kelet-Magyarország" c. Budapesten megjelenő hetilap "Oláh propaganda Békéscsaba elszakítására" főcímen és "Szeberényi a hazaáruló lelkész. Aláírásokat köröznek Magyarország ellen. Megtorlást követelünk!" alcímek alatt durva támadást intézett Szeberényi ellen. A cikkben ilyen részletek találhatók: "A békéscsabai polgárokból is szerveztek küldöttséget, melyet egy Szeberényi Pál [sic] nevű hazaáruló tót luteránus lelkész vezetett Párizsba az antant elé. Az oláh sajtó a csabai tót küldöttség párizsi útjával természetesen telekürtölte egész Európát és Szeberényit, ezt a jellemtelen gazembert oláh nemzeti hősként ünnepelte. [...] A párizsi küldöttség tagjai nagyrészt törvény elé kerültek, csak Szeberényi, e küldöttség vezetője, s az államellenes összeesküvés legfőbb cinkosa kerülte el eddig a magyar büntető igazságszolgáltatás sújtó kezét. Ott él máig is Békéscsabán, nem háborgatja senki, az ostoba magyar gavalléria megkegyelmezett ennek a közönséges akasztófavirágnak". 50 A Szegedi Kir. Törvényszék vádtanácsa ez ügyben Szeberényi és a párizsi 4 " Kiszely 50 Kelet-Mo. 1921. szept. 12. 19
