Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Paraszthonoráciorok a békéscsabai evangélikus egyházban
"Parasztköztársaság" Békéscsaba rohamos mértékben fejlődött nyomorúságos telepes faluból 60.000 lelkes megyeszékhellyé, virágzó mezőgazdasággal és iparral rendelkező várossá. Nemcsak a város fejlődött azonban, hanem történelmének nagyobb részében a községgelvárossal együtt fejlődött az egyház is. 1826-ban 22.143 lakosból 18.613 volt evangélikus, 84,1%. 1881-ben 32.616 lakosból 23.315 volt evangélikus, 71,4%. 1910-ben 42.599 lakosból 28.473 volt evangélikus, 66,9 %. 4 Az 1930-as években a békéscsabai ev. gyülekezet lélekszáma 33.000, "birodalma" pedig a mai értelemben vett Békéscsabán kívül kiterjedt Mezőmegyer, Pusztaottlaka, Békés, Gyula, Murony, Sarkad, Ó- és Újkígyós, Gerendás, Kétsoprony, Telekgerendás területére is. Ennek a tekintélyes egyháztestnek hatalmas intéző és mukásgárda állt szolgálatára. Öt rendes, hat hitoktató, két segédlelkész, 30 tagú presbitérium, 250 tagú képviselőtestület, felügyelő, másodfelügyelő, gondnok, 6 sáfár, 5 tizedes, 2 egyházfí, 10 tanyaköri gondnok, számvevő, nyilvántartó, jegyző, 40 tanító, 10-12 gimnáziumi tanár, 5 harangozó, 2 kocsis, 1 vincellér, 8 sírásó, 30 custos, 8-10 sztarejsi, stb. stb. Több, mint 400 férfi. Hatalmas szervezet. És a végrehajtó, kulcspozíciókban csaknem kivétel nélkül mind parasztok, gazdák ültek. Joggal mondhatjuk el a békéscsabai evangélikus egyházról, hogy az valóságos parasztköztársaság volt, mely külső beavatkozástól mentesen, saját népi vezetői alatt, saját rendje szerint élte a maga sajátos életét. Amikor dolgozatomban a paraszti tisztségviselőkről szólok, akkor természetesen kikapcsolom a fentebb felsorolt hatalmas seregből az összes főhivatású szolgálattevőket (papok, tanítók, gondnoki hivatali tisztviselők, harangozok, kocsisok, sírásók), de kikapcsolom a csak gyűléseken szerepet kapó presbitereket és képviselőtestületi tagokat is. Ellenben részletesen szólok azokról a nap, mint nap, vagy legalább is ünnepnapokon szolgálatot teljesítő választott tisztségviselőkről, akik nem fizetésért, sőt, ellenkezőleg, maguk anyagi áldozatot hozva szolgálták az egyházat azon a poszton, ahová őket a közbizalom állította. Mivel pedig ezek - a békéscsabai gyülekezet társadalmi összetételének megfelelően - csaknem kivétel nélkül parasztemberek voltak, ezért szólhatunk teljes joggal "paraszthonoráciorokról". Nem a vidéki értelmiség jelentésében, hanem abban az értelemben, hogy ezek a nép által, a maga köréből választott egyszerű parasztemberek voltak a város lakossága túlnyomó részének nagy tiszteletben tartott, tekintélyes vezetői. A paraszthonoráciorok Mielőtt hozzáfognék az egyes paraszti tisztségviselők szolgálatának tárgyalásához, a könnyebb tájékozódás érdekében alább kimutatás formájában s Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae ... Pest, 1828. I. 71.; A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás főbb eredményei. Bp. 1882. II. 46.; A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámiásása. Bp. 1912. 1. 278. 188
