Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban
ajándéka a nyelveken szólás. A Jehova tanúi, régebben "Nemzetközi Bibliatanulmányozók", "Millenisták", a legszélsőségesebb az összes szekta között. Az államhatalommal (bármily renszerű) állandó összeütközésben él, amiért is a világi hatóság által szigorúan üldözött mozgalom volt. Mikor jelent meg Békéscsabán, nem sikerült megállapítanom. Gyülekezetük 15-20 tagnál többet sosem számlált. Mi lehet a szekták országszerte való elterjedésének az oka? Nyilván nem egyetlen oka van ennek. Egyik helyen a rossz pap hanyag munkája, másutt az egyházi adófizetés kötelezettsége alóli szabadulás igyekezete, ismét máshol a szociális nyomor, a túlvilágon remélt elégtétel-nyerés és boldogság várása vitte oda az embereket. Csabán nem ez volt a főok, hiszen egészen vagyonos, nagygazda családok is átmentek a szektákhoz, mint pl. a nazarénussá lett Marik, Zahorán, Gálik, Medovarszky, Hrabovszky, Maczák stb. családok egyes ágai. Sok esetben Amerikából hazatelepült kivándorlók hozták magukkal falujukba. A legáltalánosabb ok azonban az, hogy a hívő emberek a gyülekezetükben sok szeretetre, velük való törődésre vágynak, ami a történeti tömegegyházakban semmiképpen sem valósítható meg oly mértékben, mint a néhány tíz, leggyakrabban is alig száz lelkes kis szektás közösségekben, valósággal családi környezetben. Hogyan védekeztek a történeti egyházak a szekták támadásaival szemben? Voltak gyülekezetek, egyházak, amelyek a világi hatóságot hívták segítségül, rendőrileg zaklatták őket, zavarták összejöveteleiket, sokszor le is tartóztattatták vezetőiket. Ennek -egészen természetesen- nem lehetett eredménye. Sokkal okosabb és hasznosabb volt, amikor egyházak lelkészei őszintén szembenéztek önmagukkal és felismerve a múltban elkövetett mulasztásokat, a lelkészi, a gyülekezeti munka megjavítására törekedtek. A dolgozatunkban már többször említett dunántúli Bakonycsernye szlovák ajkú evagélikus gyülekezetében is a századfordulón felütötte fejét á szektásság. A gyülekezet felvette velük szemben a harcot, nem elsősorban adminisztratív eszközökkel (azokkal is), de főleg a maga belső életének megelevenítésével. Új iskolát szervezett, egyházi egyesületeket hozott létre, diakonisszát alkalmazott, ifjú és felnőtt tagjait konferenciákra küldte, bibliát adott a kezükbe és sikerült is a szekták hódítását megállítani. 41 Békéscsabán nem a rossz papoknak tulajdonítható a szekták terjedése, hiszen feltűnésük idején az evangélikus egyháznak országos hírű, kiváló papjai voltak: Dr. Szeberényi Gusztáv püspök és Haan Lajos történész-lelkész, majd az utódaik: Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond és Korén Pál. Viszont a gyülekezet mammutméretei, a 33.000-nyi lélekszám, a hívek tanyákon és a környékbeli falvakban való szétszórtsága nagyon nehézzé tette az egyháztagokkal való egyéni foglalkozást. A kicsi szektás közösségek tagjai sokkal inkább érezhették magukat egy családhoz tartozóknak, testvéreknek és ebben volt legnagyobb vonzerejük. Az evangélikus egyház áttérési anyakönyve szerint a békéscsabai evangélikus gyülekezetből 1896 és 1959 között 485 lélek ment át szektás közösségekbe. Ez azonban semmiképpen sem megbízható, nem pontos szám. A régi lelkészek kitérési bejegyzései 41 Kardos 73. 181
