Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban

Az elvégzett évi munkáért, a szerencsésen betakarított termésért való hálaadásnak nemcsak ilyen rövidke, egyéni megnyilatkozásai voltak, hanem volt egy közösségi, gyülekezeti alkalom is: az aratási hálaadó istentisztelet (podakovanie za úrody zemské). Ezt az istentiszteletet mindig a mezei munkák befejeztével, a Szent Mihály naphoz legközelebb eső vasárnapon tartották. A csabai fölmíves nép ezt a napot mindig nagy ünnepnek tekintette. Aki csak tehette, ekkor a tanyáról is bejött a városba, részt vett a nagytemplomban tartott istentiszteleten, ahol is falakat rengető erővel szállt az ég felé több ezer ember ajkáról a hálaadó ének. Chváltez Boha nasého V jeho svatém trúnu (Dicsérjétek az Istent Az ő szent tónusán ...)

10 Termelési mágia Amint az előzőkből láthattuk, a hívő, de gyakran a vallásilag közömbös emberek is munkájukban Istenhez folyamodtak segítségért, a sikeresen elvégzett munkáért pedig és annak jó eredményéért neki adtak hálát. Ez azonban nem zárta ki náluk azt, hogy az Isten segítségén és a maguk szorgalmas munkáján kívül más módon is igyekezzenek biztosítani gazdálkodásukban a minél jobb eredményt. Különféle praktikák, mágikus termelési eljárások voltak szokásban. A falvak népe ezeket nem tekintette varázslásnak, inkább csak a gazdálkodásban szükséges és racionális munkafolyamatok mellett a sikert még egy-egy irracionális kísérlettel is biztosítani igyekeztek.

11 Ilyenekből jónéhány gyakorlat volt ismert a régi Békéscsabán is. Általános, bár inkább csak tréfás szokás volt az, hogy Luca-napkor a fiúk, férfiak hajnalban, a még létrájukon ülő, alvó tyúkokat pálcával megpiszkálták, hogy az elkövetkező évben jól tojjanak. Ennél komolyabban vették azt a szabályt, hogy a karácsony szent esti vacsoránál a háziasszony az étkezés egész ideje alatt nem állhatott fel, nem mozdulhatott el az asztaltól, hogy a kotlók is majd nyugodtan üljenek fészkeiken s így jó legyen a kis csirkék kelése. Mivel pedig az egyik gazdasszony inkább több kakast, a másik inkább több jércét kívánt gazdaságába, ezért a kikelendő csirkék nemét is befolyásolni igyekeztek. Ennek is megvolt a módja. Ha a kotló alá szánt tojást kötényből rakták a fészekbe, úgy zömében j ércéknek kellett kelniök, a sapkából-kalapból rakott tojásoknak kakascsibéket kellett eredményezniük.

12 A dinnyével bevetett földön a gyerekeknek szüleik parancsára bukfencezniök kellett, hogy majd nagyok legyenek a dinnyék.

13 Fontos munka volt minden házban a kenyérsütés. A háziasszony ehhez a munkájához is Isten nevében látott hozzá. Amikor lapátra helyezte a kiszaggatott kenyereket, keresztet vetett mindegyik fölé s úgy rakta kemencébe. A lapát visszahúzása után is keresztet vetett, ugyanakkor azonban ajkát összehúzva nagyot cuppantott is, hogy minél magasabbra nőjön a kenyér.

14 A kisült, egész kenyér megszegésekor, mint szerte az országban, Csabán is a háziasszony, házigazda a késsel keresztet rajzolt a kenyér lapos oldalára. Tranoscius: 382. sz. Dömötör T. 163. Linder 14. Linder 12. Monográfia 149. (Rell) 168