Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Békéscsabai tanyavilág
volt egy ismert mókázó, vékony, magas, sovány férfi, aki nagyszerűen értett ahhoz, hogy halálnak maszkírozza magát; krumpliból kivágott nagy fogakat rakott a szájába, arcát fehérre mázolta, lepedőbe burkolózott s úgy jött be a házba nagy riadalmat, de utána egyben nagy nevetést is keltve. Egyikük-másikuk tréfálkozása, játéka valóságos színészi teljesítmény volt. A hálás közönség, a háziak a szórakoztatás végén rendszerint megkínálták valamivel a szórakoztatókat, leggyakrabban mézes-mákos (vagy cukrosmákos) kukoricával. A tanyavilág ez önkéntes színészei aztán - ha sikerült egy helyen jókedvre hangolni a társaságot - tovább álltak, másik fonókába vagy fosztókába mentek, mindenfelé magukkal hordva a jókedvet, a szórakozást. Névnapok és születésnapok megünneplése nemigen volt szokásban, állandó, kedves társasösszejövetelek voltak azonban a disznótorok. Ilyenkor összejött az egész rokonság-szomszédság s ezért ha valahol 5-6, vagy még több hízót vágtak is egyszerre, estig csak elkészültek minden munkával és akkor a vacsoránál már átadhatták magukat a gondtalan szórakozásnak. Itt is folyt a mese, a beszélgetés, de ennek az együttlétnek is megvolt a maga speciális tréfacsinálója, a "cigánka" (cigányasszony). Valaki - rendszerint férfi volt az illető - cigányasszonynak öltözve fölkereste a disznótoros tanyát és ott mókázott. "Kikezdett" a férfiakkal, tenyérből jósolt tréfás dolgokat s azután "kéregetett." A cigánka azonban néha társat is hozott magával, aki mialatt bent a szobában folyt a tréfálkodás, harsogott a nevetés, azalatt - a kemencéből kihúzatta a rétestálakat, vagy elrejtette a hurkákat, nem kis kellemetlenséget okozva a szakácsnőknek. De a ház népe is kellően felkészült a cigánka fogadására. Valamelyik kolbászbelet jóelőre megtöltötték paradicsommal (szép piros kolbász lett belőle), hurkabelet kitömtek kenderkóccal (micsoda ínycsiklandó kásás hurkának látszott) és a túlságosan szemtelen cigánkának ezeket adták oda. Persze, ez is csak tréfa volt, amin nevetni lehetett, mert a jókedvet, jó hangulatot hozó cigánkát mindig valódi, finom disznótoros dolgokkal is megjutalmazták, ő azután tovább ment, más tanyába, disznótorba vitte a vidámságot, a jókedvet. A tanyai fiatalság szórakozásának volt azonban olyan része is, mely már a várossal függött össze. Szombaton délután nemcsak a gazda, hanem a fiatalság is hazajött a tanyáról. Megtisztálkodtak, megvacsoráztak, majd a legények összejöttek megszokott kocsmájukban, ahonnan egy-két pohár ital elfogyasztása után kettesével, hármasával elmentek valamelyik lányos házhoz szórakozni, beszélgetni. Vasárnap délelőtt mindenkinek a templomba kellett mennie, de délután következett aztán az élvezetek netovábbja: a kocsmai tánc. A Felvégen is és az Alvégen is volt egy-egy tánchelyiséggel rendelkező kocsma, itt szórakozott a körzetben lakó mindkét nembeli tanyai fiatalság kb. délután 5 óráig. De akkor aztán haza, levetni az ünneplő ruhát s utána indulás ki a tanyára, megint egy teljes héten át a munkának élni, hogy következő szombat-vasárnapon ismét annál édesebb legyen a szórakozás és a pihenés. [...] A tanyai életforma a mérlegen Az eddigiek során láttuk a tanyarendszer kialakulását, legalább nagy vonásokban megrajzoltuk a tanyai életforma jellemzőit is. Most tegyük mérlegre ezt az életformát,hogy lássuk: jó volt-e, vagy rossz, hasznos volt-e, vagy káros? 142
