Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

Mindkét alkalom - mint láttuk - rendkívüli és ünnepélyes alkalom volt, amikor egy kissé talán a gyülekezetbe érkezett magasrangú vendégek kedvéért is végezték a magyar nyelvű szolgálatot. Csakhamar sor került azonban a gyülekezetben élő magyar hívek anyanyelvükön történő lelki gondozására is. Az 1836. év valamiféle nyugtalanság éve volt a békéscsabai evangélikusok körében. A gyülekezet világi tagjai akkor a papok háta megett közgyűlést tartottak s annak a jegyzőkönyvét megküldték a püspöknek is a határozatok jóváhagyását kérve. Szeberényi János püspök a kérdések elrendezésére Békéscsabára érkezett, s itt 1836. július 6-án egyházközségi közgyűlést tartott. A papok nélküli közgyűlés neki megküldött feljegyzéseit ugyan nem fogadta el hiteles jegyzőkönyvnek, panasziratnak tekintette csupán, melynek pontjait most sorban megtárgyalták. E panaszpontok legtöbbje a lelkészek fizetésével volt kapcsolatos, az egyik pont azonban a magyar nyelvű istentiszteletek bevezetését is kérte. A szlovák nyelvű jegyzőkönyv a közgyűlés határozatát is magában foglalja, mely határozat magyar fordításban a következőképpen hangzik: "Minden hithű keresztyén a maga hazáját, amelyben született s amelyben az országos törvények oltalma alatt békességben él - tisztelni s iránta minden helyzetben hű barátnak bizonyulni köteles; miért is az előbb megnevezett egyházi közgyűlés szem előtt tartva ezt a kötelességet, egyhangúlag elrendelni kívánja a nagytiszteletű Szuperintendens Úr által, hogy ebben a gyülekezetben is évenként legalább négy ízben, sátoros ünnepeken és István király napján édes magyar hazánk nyelvén is hirdettessék Isten igéje. Jelen egyházközségi közgyűlés határozata: E gyülekezet némely, csak magyar nyelvet ismerő tagjaira tekintettel helyesnek s szükségesnek ismertetett el, hogy minden ünnep másodnapján délután és István király napján reggel Isten igéjének hirdetése magyar nyelven végeztessék".

12 A másodünnep délutáni magyar istentiszteleti idő érthetően a lehető legalkalmatlanabb volt, nem csoda, hogy már 1841-ben Steinér Jakab egyházközségi felügyelő indítványára a magyar istentiszteletek időpontját minden első ünnep délutánjára helyezték át.

13 A magyar nyelvű istentiszteletekhez természetesen magyar egyházi énekeskönyvre is szükség volt. Haan Lajos egy teljes magyar énekeskönyvet szerkesztett s azt a presbitérium megbízásából 1847-ben ezer példányban Szarvason ki is nyomatta.

14 Ez az 1000 magyar énekeskönyv kerek tíz év alatt az utolsó példányig elfogyott, ami mutatja, hogy már ebben az időben jelentős lehetett a magyar egyháztagok száma. A presbitérium éppen ezért 1857-ben megbízta Haan Lajost egy új, bővített kiadás megszerkesztésével.

15 Ez a különlegességnek számító békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv - melyet sehol másutt a világon nem használnak - azóta már 17 kiadást ért meg. Legutóbb 1960-ban jelent meg az Ev. Egyetemes Sajtóosztály kiadásában. Ugyanebben az időben helyet kapott a magyar nyelv az evangélikus egyház iskoláiban is. Presbiteri határozat született: "Mivel a legutóbbi országgyűlés a magyar 12 Ev. jkv. I.-118/119. 13 Uo. 195. 14 Ev. jkv. 1847. máj. 28. 3. 15 Ev. jkv. 1857. nov. 18.13. 13