Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Békéscsabai tanyavilág

a mezőgazdasági munkák idején tartózkodtak kint a tanyán, télen bejöttek a városba.

16 De később, amikor a jószágot már a tanyán, istállóban nevelték, a gazdaembernek is egész évben kint kelletUmaradnia. A tanyák lakói azonban még ekkor is kizárólag fériak voltak. A gazda főzött, hetenként egyszer a városból kapta az ételkészítéshez szükséges alapanyagokat, a lisztet, a fűszert, a zsírt és főképpen a kenyeret. Asszonynép csak szezonmunkák idején, kapáláskor, aratáskor, kukoricatöréskor került ki időlegesen a tanyára.

17 A tanyai gazdálkodás azonban egyre munkaigényesebb lett. A mindinkább terebélyesedő baromfinevelés is gazdasszony után kiáltott. így egyre gyakoribbá vált már az asszony kiköltözése. Először csak a kisebb gazdák, akik nem bírtak nagybérest tartani, vitték ki asszonyukat a tanyára, a nagygazdák azonban továbbra is bent maradtak a városban, a tanyán pedig kommenciós béres lakott feleségestől, esetleg egész családostól. Egy ideig a fiatal szülők csak a kis gyermekekkel éltek a tanyán, az iskolás korba jutott nagyobb gyermekek beköltöztek a városba a nagyszülőkhöz és ott jártak iskolába. - Az eddig említetteken kívül a tanya állandó lakói közé tartozott a cselédség is, a nagybéres, a kisbéres és a pásztor-gyerek. Tanyán rendszerint csak férfi cseléd tartózkodott, leánycselédet a városban alkalmaztak a gazda családok. Kisebb gazdáknál, ahol csak béreslegényt (bennkosztos) tartottak, természetesen a gazda lakott feleségével az egyetlen szobában, a béres kint aludt az istállóban. Nagyobb birtok esetében kommenciós bérest tartott a gazda, ez már családos ember volt, ő lakta a tanya rendes lakószobáját, a gazda csak felügyelni járt ki, esetleg a konyhából nyíló kamrából átalakított kis-szoba volt számára fenntartva. A bennkosztos béresnek a gazda kintlakása esetén a gazda felesége, komenciós béres esetében ennek felesége főzte az ételt.

18 A gazda és bennkosztos cselédei együtt étkeztek. A fiatal gazda régebben kendezte öreg cselédjét, az viszont tegezte a fiatal gazdát.

19 [...] Ismeretes volt még az úgynevezett "tanyás"-ság intézménye is. Ez esetben a földet a gazda művelte (vagy valakinek felesbe kiadta), de nem ő lakott kint, hanem "tanyást" engedett be a tanyaépületbe, aki nem alkalmazottja volt, inkább csak olyan házőrző féle. A tanyás családjával együtt kint élt, ügyelt a tanyaépületre és a gazda minden holmijára, ezért kapott a lakáson kívül 200 négyszögöl veteményföldet, aprójószágot nevelhetett, rendszerint felibe. Dolgozni mehetett ahová akart, de a gazdától is vállalhatott kukoricát kapálásra, vagy aratást részbe. A századforduló óta a kis és a középgazdák már egész családjukkal, egész éven át kint laktak a tanyán. Ott éltek kb. 50 éves korukig, amikor aztán a tanyát és a munkát ráhagyták a felnőtt gyermekeikre, vagy a kommenciós béresre, ők maguk pedig beköltöztek a városba, mintegy "nyugdíjba vonultak." Ezekből a "nyugdíjasokból" verbuválódott a hétköznapi reggeli istentiszteletek (modlitby) néha több száz főnyi gyülekezete. A csabai gazda tehát élete nagyobb részét a tanyán töltötte, otthonának mégsem 16 Győrffy43. 17 Csjaki - Kerepeczki 18 Uo. 19 Monográfia 136. (Rell) 137